klímairoda.blog

Tisztelt Olvasó, zajlik az élet a gödöllői Klímairodában!

Megrendezésre kelült az ez évi első Szabadegyetem. Az előadás a Szent István Egyetem (SZIE) I. előadójában volt megrendezve március 30-án, 10 órai kezdettel. Az előadók Dr. Grabner Péter, a Magyar Energia Hivatal alelnöke, és Prof. Dr. Tóth László, egyetemi tanár és a SZIE Klímatanács elnöke voltak.

Ebben a félévben az előadások témái az emissziós technológiákra és innovációkra vonatkoznak, így nem meglepő, hogy az első előadás témái az energiatermelés, fogyasztás, szállítás, pazarlás kontextusai, az „energiaszámlák titkai” – az importenergia függőség költsége/energiatőzsde.

 Az előadás hangulatáról pozitív visszajelzéseket kaptunk, az egyik résztvevő, Gazdig Márton szerint „komoly volt a téma, de a hangulat könnyed, az előadások végén lévő nyereményjátékban, amivel bögréket lehetett nyerni, nagyon sokan adtak helyes válaszokat, és a hallgatóság által feltett kérdések is nagyon tetszettek.” A rendezvényen nagyon sokan részt vettek, egyetemista hallgatók, tanárok, fiatalabbak és idősebbek. A rendezőknek köszönjük szépen a profi munkát!

A következő előadás április 20-án a SZIE I. előadójában lesz a téma: Karbon barát életmód, otthon, a karbon lábnyom mindennapjai.

Nyíregyháza, be szép volt…

Azt hiszem az egész csapat nevében bátran kijelenthetem, hogy ilyen szíves fogadtatásban már régen volt részem, mint amiben Nyíregyházán !

A fogadó bizottság vezetői Dr. Popovics László Rektor  és Dr. Sikolya László Dékán Urak voltak. A nap folyamán többen is csatlakoztak hozzájuk, mintegy egymást váltva.

Téma: Nyíregyháza, a Klímairoda-hálózat fejlesztés első állomása

Gödöllői delegáció tagjai: Dr.Fogarassy Csaba /Klímatanács Titkára/, Lukács Ákos /Klímairoda vezető, Klímanagykövet/, Szabó Marcsi /Klímairoda-hálózatfejlesztő koordinátor/  és jómagam,  Muzsnyai Márti /Klímairoda helyettes vezető, bioetanol program koordinátor /

Az esemény  természetesen a hivatalos bemutatkozással, megbeszéléssel kezdődött,melynek eredményeként sor került a Klímairoda alapító okirat aláírására. Ezt a sajtótájékoztató követte , melyen  a helyi sajtó képviselői  vettek részt.

 Folytatásként a gyönyörűen felújított főiskolai épületen vezettek minket végig. Jártunk a műhelyekben , laborokban, kipróbáltuk a repülő szimulátort ,Ákosnak köszönhetően - úgy tudjuk -földet értünk J.  És sok hasznos információra tettünk szert, többek között például, hogy ezzel a szimulátorral  a pilóták képzési ideje alatt, jelentős mennyiségű károsanyag kibocsátástól mentik meg a légkört.  Természetesen az ottani Klímairoda (mely a második lesz az országban, sőt Európában) lehetséges helyét, illetve az ide is elképzelhető bioetanol kút helyét is feltérképeztük.

Megtekintettük, azokat a műhelyeket is, ahol az autó (és egyéb) motorok tesztelését végzik, előrevetítve ezzel a Nyíregyházi Főiskola  „green car” programját, mely a gödöllői Szent István Egyetem mintáját követné.

Ajándékként megkaptuk Kiss Ferenc Tanár Úr könyvét, melyben nagyon kreatívan  különböző verseket válogatott,azon nemes céllal, hogy ezzel elgondolkoztassa tanítványait és felkeltse érdeklődésüket bárminemű komolyabb téma iránt, legyen az akár a klímaváltozás…

Ebéd is szerepelt a programban, mintegy lazításként. délután négy óra környékén pedig,  információktól és új élményektől zsongó fejjel ültünk be Fogarassy Csaba bioetanollal meghajtott négykerekűjébe, a lehető legkisebb egy főre jutó karbonkibocsátást létrehozva ezzel.

Úgyhogy hajrá Nyíregyháza!!!!

Nyíregyháza után, május utolsó napján a Klímairoda hálózat fejlesztés következő lépcsőjére léptünk, s újabb két intézménnyel- Nyugat Magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság és Élelmiszertudományi Kar, Szaktanácsadó és Továbbképző Intézet, Mosonmagyaróvár és Nyugat Magyarországi Egyetem, Közgazdaságtudományi Kar, Sopron -  írtuk alá a Klímairoda-nyitási Szándéknyilatkozatot.

 Most csak hárman képviseltük a Klímairodát: Dr.Fogarassy Csaba /Klímatanács Titkára/, Lukács Ákos /Klímairoda vezető, Klímanagykövet/, és jómagam, Szabó Marcsi. Kora reggel elindulván, már reggel tíz órára megérkeztünk Mosonmagyaróvárra, ahol már professzorok, tanárok, PhD hallgatók vártak ránk. Itt meghallgatunk egy rövid előadást a kar történetéről, majd Lukács Ákos foglalta össze röviden a Klímairoda nyitásának történetét, mivel is foglalkozunk pontosan, és hogyan képzeljük el a jövőnket. Ezután dr. Fogarassy Csaba beszélt a most is futó projektjeinkről, és a rövid és hosszú távú terveinkről.  Az előadások után egy közös beszélgetés kezdődött, ahol is igyekeztünk minden, a Klímairoda kialakításával kapcsolatos kérdésre reagálni. Végül aláírásra került a Szándéknyilatkozat, a NYME MÉK részéről prof. dr. habil Schmidt Rezső dékán úr és dr Cser János egyetemi docens, intézetigazgató képviseletével.

Egy rövid ebéd után indultunk is tovább Sopronba. Itt egy rövidebb megbeszélésen tisztáztuk a részleteket, és itt is aláírtuk a Szándéknyilatkozatot. Dr. Cser János dékán úr képviselte a soproni Közgazdaságtudományi Kart. Az ünneplés után körbesétáltunk az egyetemen, megtekintve azokat a helyiségeket, ahol a jövőben Klímairoda nyitható. A nem régen kiadott Soproni Pénzt is láthattuk, történetét és célját is megismerve.

Egész nap a Peugeot 308-as Flexifuel motoros csodaautója repített minket az országban a városok között, melyet ismét megkaptunk, hogy gyakorlatban is teszteljük, mennyivel jobb, olcsóbb, és klímabarátabb egy bioetanollal működő jármű. Tapasztalataink nagyon jók voltak, hiszen nem kellett lelkiismeret furdalást éreznünk, hogy csak úgy süvítünk a nem is kicsi-kocsival, hiszen így is a CO2 kibocsátásunk alacsony volt.

További képek találhatóak a Klímairoda Facebook oldalán!

 Nagy örömmel tölt el bennünket, hogy a Gödöllői Klímairodánk, amit 2009-ben adtak át bekerülhetett a 3. design évkönyvbe!

Gratulálunk a tervezőknek, éljen soká a csapat és mindenki aki segített abban hogy ez létrejöhessen! :)

itt egy link is erről, aki meg akarja rendelni eme irományt:  http://www.designtrend.hu/index.php?inc=cikk&CId=718&RId=

és persze képek a szép Klímairodáról:

A vasárnap a COP15 esetében is különleges: csak bizonyos szervezetek vehettek részt a mai napon a Bella center eseményein. Kár hogy ez csak akkor derült ki, amikor odaértünk... Így aztán alternatív programot kellett alkotni, először Orestad, a Bella Center szűk környéke került az étlapra. Elnézést a minőségért, koszos volt a metró ablaka.

Körbejártam a kis városrész központját, körös-körül ökoépületek, alapvetően az üveg-fa-acél különböző variációiból, köztük magasvasút álruhában a metró kúszik, alul pedig tisztavízű kanálisnak kinéző pocsolyák vannak, de el nem tudom képzelni, hogy mi a funkciójuk.

Lehet, hogy simán dekorációs célt szolgálnak. A bennszülöttek itt is alapvetően bicikliznek, ami elég nagy fegyvertény a mai időjárást figyelembe véve.

Orestad után Koppenhága belvárosa következett, itt a karácsony shoppingolás szelleme meglehetősen elnyomja a COP15-plakátokat, de összességében még mindig érzékelni a városkép alapján, hogy valami nagyobb program van 15 kilométeres körzetben. Kicsit olyan a hangulat időnként a városban, mintha egy nagyobb rangadón lennénk, ott az azonos mezt és parókát viselők ugranak egymás nyakába, itt meg a UNFCCC feliratú kitűzővel rohangászó emberek mosolyognak egymásra a metrón. Mindenesetre a COP15 a belvárosban is fel-felbukkan itt-ott, tereken, metrómegállókban, plakátokon, illetve a side-event-ek (nincs rá normális magyar kifejezés) formájában.

A nap hátralevő részét ezek a COP15-tel párhuzamosan megrendezett, de kapcsolódó események uralták. Délután egy kisebb csapat klímanagykövet (kemény három fő), úgy döntött, alámerül a zöldek világába: elmentünk Christianiába, kiléptünk az EU területéről, hogy meghallgassunk néhány előadást fenntartható építkezés témában. Összességében az előadások sokkal jobb képet hagytak maguk után, mint azt előtte gondoltuk, de még mindig ugyanott tartok a do-it-yourself, make-your-own-food, én-házam-én-váram témában: ha mind a hat és fél milliárt ember a saját kiskertjében akarja megtermelni a napi betevőt, nemhogy három (ha minden ma élő ember a nyugat-európai életszínvonalon élne, ennyi Földre lenne szükségünk), de öt Föld sem lenne elég. Persze, bizonyos mértékig működik, paradicsomot lehet termelni az ablakban, cserépben is, de próbálja meg valaki az évente megevett 2 disznót, 15 csirkét meg 80 kiló krumplit ugyanott előállítani.

Christiania után éles váltással a Bright Green Expedition következett, három metrómegállóval arrébb egy hatalmas csarnokban ugyanis 170-nél is több nagyvállalat, nemzeti hivatal, NGO és egyéb szervezet mutathatta be technikai vívmányait, újításait a fenntarthatósággal kapcsolatban.

Nagyon profinak tűnt az egész esemény, meglehetőesen sok szemléltető eszközt hoztak a kiállítók, nem csak brosúrát gyűjteni és csevegni lehetett, hanem például végigpróbálni az összes jelenlevő hibrid- és elektromos autót, szimulátorokat, sőt a Segway-eknek külön pályát építettek. Ugyanígy voltak pici szélturbinák is, amit fújkálni lehetett, hogy érzékelje a kedves vendég, mennyire kevés energia is elég a működtetésükhöz; valamint rengeteg tekerős-taposós áramfejlesztő szerkezet, simogatható életnagyságú műjegesmedve, igazi gleccserjég és érintőképernyős nagy földgömb is volt, ezek különösen a gyerkőcök körében volt népszerűek.

Expo létére nagyon interaktív kiállítás volt, ugyanakkor a kiállítókkal elbeszélgetve érzékelni lehetett, hogy profikkal áll szemben a látogató, nincs mellébeszélés. Az állandú nézelődés mellett előadásokkal is igyekzetek odavonzani az embereket: IPCC-tagoktól kezdve vállalatvezérigazgatókig népes társaság került a nagyérdemű elé, változatos témákkal. A képen Dr. Rajenda Kumar Pachauri (Chair of the Intergovernmental Panel on Climate Change) látható beszéde közben, becslésem szerint ezer felett volt a hallgatóság száma...

A szokásos mondatok (itt az idő, hogy cselekedjünk... a jövő generációkért... most) itt is elhangzottak, de a lényeg szerintem a számokban rejlik: milyen alternatív energiaforrás, mennyi energiát, mennyi idő alatt és mennyi pénzért tud előállítani. Ezen múlik a teljes iparág felfutása. Az expo alapján ezek a számok kifejezetten vonzóak, reméljük be is váltják a hozzájuk fűzött reményeket.

Leszálltam ezen a fáin kis reptéren, nem hiszitek el, de az összes vállalati hirdetés a karbonról szól, még a reptéren rengeteg diákot szerveztek a dánok, akik osztják a COP15-ös térképeket, és az igét, hogy merre indulj el.. Most indiaiakkal vagyok bent a Regensen College-ba, ami a város közepén van, és így este sok nem látszik belőle, de nagy a nyugalom, sehol egy tüntető, egy srác elkezdett hegedülni indiai dallamokat, nepáli kuvaiti climate championok vitáznak a holnapi szereplésükről, a YOUNGo szervezeten keresztül bekerülhetnek egy panelba, ahol a minisztereknek mondhatják el a gondolataikat, ez a YOUNGo elég erős szervezetnek tűnik,a fiatalok képviseletében állítólag a Konventtel egyenrangú szintre emelkedett itt Koppenhágában, mert minden fiatalt befűztek, aki ellátogatott a COP15-re, illetve mindenki mindenkit befűz, engem most vettek rá hogy segítsek be a Policy Groupba http://sites.google.com/site/unfcccyoungo/working-groups ..

Pár szakmai hír:

Az Unió 3 évre előre évi 2,4 milliárt Eurót különít el "rövid távú finanszírozásra" a klímaváltozás hatásainak kezelésére, ez felbátoríthatja a többi fejlett országot a pénzügyi alapok létrehozására. http://unfccc.int/resource/podcast/pb_091211_1.mp4

Péntek reggel nyilvánosságra hozták az AWG-LCA és az AWG-KP munkacsoportok draftját egy lehetséges koppenhágai megállapodás előzeteseként, ami minden problémás kérdést tárgyal, ami még megoldásra vár 18-áig. http://unfccc.int/files/kyoto_protocol/application/pdf/draftcoretext.pdf

Elég nagy sakkozás folyik, hogy mi legyen az üzleti világ szerepe a megállapodásban, a Carbon Finance blogja alapján nem egyértelmű, hogy hallatszik a projekt alapú értelmes csökkentésekbe vetett befektetők hangja, kicsit megzavarta a karbonpiacok áfacsalási ügye is Yvo de Boer véleményét a piacokról, és magyarázatot is vár a befektetőktől, ettől függetlenül a világ átalakításához szükséges összeg 85%-át tőlük, a privát tőkétől várja a világ, ezért a piaci folyamatokat hamarosan komolyabban napirendre kell venni, különben se karbon(csökkentés), se pénz http://www.carbon-financeonline.com/index.cfm?section=cop&action=view&id=12595

Hogy el ne felejtsük a magyar gazdasági szféra már elmondta, hogy milyen körülmények között tudná a karbontudatos Magyarhont felvirágoztatni klímabarát módon http://www.klimairoda.hu/karbonpiac/download/Miniszterelnoki_uzenet_Karbonpiac_2009.pdf

És, hogy hogyan egyezkednek és perlekednek Kína és az USA, a dán COP15-ös lapon olvasható- http://en.cop15.dk/news/view+news?newsid=2942

Jó étvágyat mindenkinek a vegetáriánus menühöz..

A klimaváltozás egy részről katasztrófákkal, másik részről viszont rendkivüli gazdasági lehetőségekkel kecsegtet. A Business-led Change, azaz az üzleti szféra vezette változás nyomában jártunk Dublinban a Guiness és a manók őshazájában, csapatunkkal melynek tagjai: Anna, Ági, Andi, Ákos és Dani voltak.

Nagyon zsúfolt programunk volt, már megérkezésünk napján este 7-től 11-ig ismerkedés, nyitóbeszédek és a végén egy komoly vitafórum. Szerencsére még dél körül volt egy kis szabad időnk körbejárni Dublin történelmi belvárosát, és mivel a Guiness-gyárba nem volt időnk benézni, kénytelenek voltunk kárpótolni magunkat egy jó Pint-al, egy kevés ecetes chips társaságában. Ezalatt a női szekciónk tagjai az utcákat rótták, és szebbnél szebb fényképeket készitettek, ezeket láthatjátok itt is(Joós Művésznő jóvoltából:)

Stilusosan egy „Greenhouse” névre keresztelt épületben voltak napközben az előadások, kerekasztal-beszélgetések, mind ügyesen facilitálva. Megismerkedhettünk egymással és egymás projektjeivel, és egy egészen új szintű nemzetközi együttműködés lehetőségei is megfogalmazódtak bennünk, de ez egyenlőre még titok..

Sok rangos és neves Ír jött el hozzánk, filózófustól elkezdve a PWC, a Vodafon és a BT rangos képviselőin keresztül a kormány fejlesztési bizottságainak vezetőikig bezárólag, szoval sokan. Nagyon sok előadást hallottunk, volt érdekesebb és kevésbé érdekes is közötte. Az egyik legérdekesebb már nem a hivatali-kereteink között hanem Dublin legrégebbi pub-jában, a Brazen Head-ben eltöltött finom vacsora közben hangzott el, Írország történetéről, és a folklór színes világáról : manókról és tündérekről.

Dublint magunk mögött hagyva ellátogattunk CloughJordan-be, ahol Írország első Öko-falva is épül. Nagyon érdekes –kicsit kettős- élmény volt. Bár alulról szerveződő, hétköznapi emberek által álmodott közösség, aminek ugyan saját erdői vannak és veteményesei lesznek, esőviz gyüjtői és hőerőműve van, de a házakat Svédországból, Svájcból és Ausztriából hozták. Az egyik oldalon agyon hangsúlyozzák, hogy minden mennyire local és bio és community, aztán kiderül hogy nem is passziv házak épülnek és még utaztatják öket több száz kilómétereket is. Valahogy ez nem klappolt nekünk. Meghallgattunk 3 előadást is erről, de utána se tisztult a kép, hogy például mit is fognak dolgozni az ott lakó emberek, ha már elvileg kocsijuk sincs és messze is vannak bármilyen nagyvárostól…

A helyi fogadóban ebédelés és nagyon rövid szieszta után busz és irány Dormineer, ahol igazi Írország feeling, tó, várkastély, „Whiskey Still”-ben vacsora, Ír kávé ivászat és beszélgetések az éjszakában.

Összegezve, nagyon sok jó dolgot láttunk és hallottunk, azonban az valószinű, hogy az Írek nem pontosan tudják mit is jelent a Business-led change. Van nekik „Green New Deal” országos programjuk is, amiről egy egész este magyaráztak a kisség enervált hallgatóságnak, azonban bárkit kérdeztem, hogy akkor mi is ez? Nem koppant a tantusz..

Atesszel, Danival és Lukival négyen három időpontban érkeztünk Ankarába, a hettiták földjére, ahol mindig a város szélén érzi magát az ember, hiszen a háztömbök között hektárnyi fás-bokros-kietlen mezők terülnek el. A török workshop témája a környezeti nevelés volt, helyszíne pedig a - szintén több hektárnyi erdővel tagolt:-) - ankarai egyetemi campus.

A szakmai rész tekintetében azt hiszem mindannyian kicsit gyakorlatiasabb ismereteket vártunk, de nagyon hasznos volt a Global Actoin Plan-től érkező Chris Large kindertojás-evolúciót bemutató játéka, a kiscsoportos feladatok, a Pakisztánban dolgozó humanitárius szervezet munkatársának előadása, és persze ne feledkezzünk meg a helyi REC-ladyről sem.;) Vártak minket egy iskolában és a török környezetvédelmi minisztériumban is, sokat láttunk és hallottunk a klímavédelem témakörében, egyedül a környezeti neveléssel kapcsolatos, hazai közösségekben is használható technikákat, játékokat hiányoltuk.

Esténként tradícionális török éttermekben táncoltunk a török népzenére Emre barátunk vezetésével, vízzel keverve opálossá váló rakit ittunk, megtanultunk török kávéból jósolni, kiderítettük, hogy a "hat kicsi alma van a zsebemben" törökül ugyanazt jelenti, mint magyarul, s persze építettük a nemzetközi climate advocate-kapcsolatokat.:)

Közben pedig egyre jobban vártuk a workshop után Isztambulban töltendő két napot...!:) Éjszakai buszút, hajnalban már Isztambul, Taksim tér, éppen a müezzinek énekére érkeztünk a varázslatos világba, az állandóan dudáló taxik és a Galáta-híd pecásai közé.

Csak néztem a Boszporuszt a szultán palotájából, a Márvány-tengeren szikrázott a nap, s állandóan az járt a fejemben, hogy hihetetlenül keveredik valami Isztambulban, ami egyben Konstantinápoly meg Bizánc, és mindez miért, hát mert olyan fanatsztikus helyen van, hogy mindenki el akarta foglalni. Majd egyik reggel beledobok egy kis faágat a Batthyány téren a Dunába, és elképzelem, hogy egyszer talán majd az Aranyszarv-öbölnél köt ki...

Ott kezdeném hogy nehezen állok neki bármit is összefoglalni, ezért tartott ennyi ideig ez a beszámoló-írás. :)

Csapatunkból volt szerencsém eljutni Thaiföldre októberben, egy igen érdekes workshop-ra, melyet a British Council karöltve az Asian-European Foundation-nel szervezett. A workshop címe:

Climate leaders: release your creative powers
How can art enhance our ability to think and act differently?

 

Célja, hogy az Európából és Ázsiából meghívott, kreatív területen tevékenykedő fiatalokat összefogja, és a klímaváltozás kérdéseit boncolgassa.  Megérkezésünk után, az első éjjelt Bangkokban töltöttük, majd átbuszoztunk a Khao Yai nemzeti parkba, ahol egy gyönyörű, a természettel szimbiózisban megépített szállodában laktunk. Tulajdonképpen itt dolgoztunk egész héten.

Ha nagyon részletesen mesélnék, talán a tizenötödik sor után már nem sokan tudnának nyitott szemmel a blogunkra figyelni, ezért próbálok rövid lenni a programokat illetően...

Az első napot ismerkedéssel és egymás preferenciáinak megismerésével töltöttük, majd jött 3 kreatív tréning-nap. Itt kaptunk ízelítőt a résztvevő országok klímaprogjamjaiból, a British Council régiónkénti projektjeiből, projekt menedzsmentből, vezetői képesség tanulmányokból, egyéni fejlesztési módszerekből, projekt-fejlesztésből.

Érdekes volt látni egyes országok hozzáállását a klímaváltozáshoz. Jó példa erre, hogy az indonéz fiataloknak nagyon komoly problémát fog jelenteni a tengerszint-emelkedés, hisz területük óriási százalékát elveszthetik, de érdekes volt az is ahogy a szingapúriak az édesvízimportjukról beszéltek...

Természetesen ízelítőt kaptunk a helyi (thaiföldi) emberek életéből és a helyi klímatudatos szervezetek projektjeiből. Előadásokon vettünk részt néha még este 10 után is, így mindennap fáradtan estünk be az ágyainkba.

Az ételek nagyon érdekesek voltak, de nem győztek meg teljesen. :)

Mindenesetre nagyon tetszett hogy banánlevélbe csomagolva tálaltak több süteményt is.

Az utolsó előtti napon a csapat négyfelé szakadt és különböző helyi szervezeteket látogattunk meg. Helyi élelmiszer-termelést népszerűsítő farmot, a Khao Yai nemzeti park központját, egy környezettudatos építészetet népszerűsítő szervezetet és egy elefántrehabilitációval foglalkozó centrumot látogathattunk meg, melyből én a legutóbbit választottam. Ízelítőt kaptunk a dzsungelből is, hisz "elefántoltunk" egyet mélyen az erdőbe, ahol sok száz méteren keresztül egy folyóban mentek az elefántok. Érdekesség, hogy az "én elefántom" a Phuket-i hős elefántként híres Thaiföldön. Több ember életét mentette meg a cunami közeledtekor, amikor felvitte őket a hegyre a hullámok elől.

Remek barátságok és szakmai kapcsolatok születtek, amelyek szerencsére azóta is töretlenül működnek. Az utolsó együtt töltött órákban még egy közös mozaik-festményt is készítettünk.

A workshop sokat segített abban hogy lássuk az egyes országok és régiók hozzáállását a környezetszennyezéshez, klímaváltozáshoz és együtt gondolkodjunk tovább. Talán ugyanezzel a csapattal lesz még folytatás a jövőben, de egy biztos: külön-külön is jól műkődő projekteket tudunk a közeljövőben létrehozni.

És még valami: Thaiföld gyönyörű...

fashion show a'la armani

"Legalább fél, de lehet, hogy egy évvel elhalaszthatják az új nemzetközi klímaegyezmény aláírását, amelyet idén decemberben, Koppenhágában akartak megkötni. A többek között a klímára káros gázkibocsátás visszafogásának mértékéről folyó előzetes tárgyalások elakadtak, optimista jóslások szerint fél-egy éven belül eljöhet az áttörés. Miért bukott el már a kezdés előtt a koppenhágai csúcs és mi lesz így a Földdel?" olvashatjuk ITT

A tegnap esti találkozó függvényében leírnék pár dolgot. (Tegnap este a Szimplában összegyűltünk Ági, Madár, Szőke, Viktor és joómagam, később csatlakozott Madárné Mariann. Azon kívül, hogy hatékonyan s koncentráltan előrehaladtunk a klímagödör projektben - részletek később - hihetetlenül jót beszéljettünk. Éjjel egykor értem haza, mondhatni transz állapotban. Oké, mielőtt odaértem is elég sok dolog történt, és rá is segített a ház kínálatából néhány korty mindenkinél, de a lényeg, hogy szerintem eléggé jó volt.) Tehát:

1) Milyen mérhetetlenül beképzelt duma, mi szerint "elhalasztották a Föld megmentését" ?! Ne tessék haragudni, de az ilyen és ehhez hasonló megfogalmazások még akkor is ha informálnak, többet rombolnak mint segítenek. Két okból. Egyrészt a Földet nem az ember fogja megmenteni. A Föld fogja megmenteni az embert saját magától. A Földet nem lehet tönkretenni, az embernél nagyobb katasztrófát is túlélt már, nem is egyszer. A civilizációt és az emberiséget lehet csak rombolni, saját jólétünket, saját egónkat. És az meg kit érdekel, hogy az emberiség kihal? Engem nem, engem csak saját magam érdekel. Mint mindenkit. Nem a Föld. Mi szépen kihalunk ő meg majd újrakezdi az evolúciót. Másrészt pedig mi ez az "elhalasztotTÁK" "ők"?! Kik?! Mintha a politikusokon múlna bármi is. A cikk sugallata így; "ej, szegény ember, üssed a fejed a falba, mert már megint valakik elb.ták, te nem tehetsz semmit..." Na szép. Még képet is csatolnak:

2) A csoportból mások talán igen, de én soha sem voltam híve a döntéshozók általi változás lehetőségének. Szerintem egyéneken múlik minden, sőt, nem is egyéneken hanem közösségeken. Erre a legegyszerűbb példa a mi kis csapatunk. A világ 20 másik BritishCouncilja mind meghirdette tavaly ezt a programot és mi vagyunk az EGYETLEN olyan ország akikné a 2008-as csapat idén is megmaradt. Mindenhol máshol lecserélték a 8-10 főnyi klímanagykövet brigádot. Miért? Mert nem voltak olyan sikeresek. Nem voltak hatékonyak, nem valósultak meg a projektjeik. Nekünk meg világraszóló eredményeink lettek. De mi a siker titka? Hát én állítom, az, hogy mi egy baráti társasággá váltunk. Szeretünk együtt lenni, a szerdai találkozók mindig iszogatásban végződnek valahol egy korcsmában. És a sok ilyen társaság képes csak alapot adni arra, hogy valami változzon, hogy az emberek elkezdjenek foglalkozni egymással, törődni, szeretni, felelősséggel lenni magunkért (egymásért?)... ÉS MI EZ, HA NEM A KLÍMAVÉDELEM? Hiszen a klímavédelem nem a klíma óvása, hanem a magam (és a többi ember valamint gyermekeink) érdekében tett erőfeszítés, hogy jobb (jó) legyen. Vagy legalább maradjon ugyanilyen. Hogy élhető maradjon a hely. Magamért és azokért akiket szeretek. Hol vannak innen a politikusok?!

Nyilván vannak más módok is. Nyilván tudna működni egy konferencia, egy paktum egy megállapodás. Nyilván működik a business-led change. Nyilván nem lesz kapható hamarosan csak energiatakarékos izzó. Nyilván ez meg az. (És most nem kezdek bele a "pénz" az "üzlet" és a "rendszer" valamint a "rendszert tulajdonképpen legalizáló - amúgy alapvetően jónak hangzó - kezdeményezések" taglalásába.)

Szerintem a barátság az alap. Hogy van akivel jó együtt. Akire még akkor is számíthatok, ha (túlozni fogok) bekövetkezik a világégés... (Vagy vegyük azt, hogy a világégés már itt van. Sok eber szerint egy ideje tart. Akinek nincs barátja az meghalt.) Ez az egész mérhetetlenül egyszerű. Sokkal egyszerűbb mint ahogy az említett cikk sugallja, mert szerintem alulról is lehet, nem kell mindenhez a politika. Nem szeretnék lövöldözni nagy szavakkal, de Szt. Ágoston így fogalmaz: "Szeress és tégy amit akarsz!"