Öt főből álló csapatunk szeptember 20-án, egy derűs vasárnap délután hagyta maga mögött Budapestet, és vágott neki a hét órás útnak Jezersko-ba. A fedélzeten Patkós Zita, Bagó Ákos, Friedmann Viktor, Lukács Ákos, Német G. Dani, és a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának hivatalából Feiler József, mint meghívott előadó és mentorunk.
Az utazás időtartam- és karbonlábnyom optimalizálása eredményeképpen kocsival érkeztünk az esemény helyszínére, a festői szlovén hegyi faluba: Jezersko-ba.
A helyszín ennél jobban nem is lehetett volna kiválasztva, hiszen egy olyan csodás táj vett bennünket körül, amin látszott: itt az emberek nem kihasználják és rombolják a környezetüket, hanem harmóniában élnek vele együtt. Zöld mezők, birkanyájak, mesebeli házikók, virágzó kertek, békésen legelésző tehenek és a távolban fölénk magasodó 2400m magas hegyormok. Ez a kép vett bennünket körül minden nap, ami nemcsak egy-egy röpke biciklizésre csábított, hanem motivált is, hogy tegyünk azért, hogy ezt unokáink is láthassák.
Hat ország klímanagykövetei gyűltek itt össze, hogy erejüket egyesítve alkossanak maradandót, amire reményeink szerint „felfigyel” majd az Európai Unió. Szlovénia, Finnország, Törökország, Nagy Britannia, Dánia és Magyarország delegáltjai hétfőn, 21-én reggel láttak munkához. A hivatalos megnyitón beszédet mondott Robert Monro a szlovén British Council igazgatója, Zoran Kus a szlovén környezetvédelmi minisztérium szakállamtitkára, Dragoljuba Benčina a szlovén külügyminisztériumból, Nataša Sip az Európai Bizottság részéről és még Danilo Turk szlovén miniszterelnök is köszöntötte a tábor résztvevőit, egy videón keresztül.
Innentől nem volt megállás, indultak az előadások, és interjúk, sercegtek a tollak, záporoztak a kérdések. A harminc résztvevő meghallgathatta Feiler József két előadását, amik rendkívül hasznosak voltak, hiszen bevezették a csapatot a nemzetközi döntéshozatal rendszerébe, illetve bemutatták a klímaváltozás elleni küzdelem teljes „fegyvertárát” az ún. négy pillért is részletesen. Ezek a következők: Adaptáció, Mitigáció, Technológia Transzfer, és Finanszírozás. Később Robert Gould is okított bennünket az angol környezetvédelmi és klímavédelmi minisztériumból a kormányzati döntéshozatal rendszeréről. Az előadók között volt még Barbara Kvac, aki a nemzetközi tárgyalások és érdekek összetett világába avatott be, továbbá Lučka Kajfež Bogataj az IPCC munkatársa, aki a legújabb tudományos fejleményekről mesélt.
Kávészünet közben a csapat (balról B. Ákos, L. Ákos, Zita és József)
Mindezek közben íncsiklandó szlovén ételeket kóstoltunk meg, jókat beszélgettünk, új barátokat szereztünk, egyszóval fergeteges volt a hangulat. Engem személy szerint rettentően inspirált, hogy olyan hasonló érdeklődésű és korú, intelligens emberekkel vagyok körülvéve, akik szerte Európából érkezve, a legkülönfélébb szakterületekről, közösen tenni akarnak a klímaváltozás ellen. Bár hivatalosan csak hat ország volt jelen, a nemzetiségek száma tíz volt, hiszen volt a csapatban svéd, ír, amerikai és francia születésű is. Mint mindenki más, a mi kis csapatunk is kitett magáért a munkát tekintve. Viktor meggyőzően érvelt komoly vitákban, Zita eredményesen kutatott és segített mindenben, B. Ákos mint mindig kreatív volt és még rajzaival is hozzájárult az eredményes munkához. L. Ákos csapatunk kedvenc karbon-menedzsere és szószólója volt, és én is kivettem a részem mind a kreatív résznél, mind a vitákban.
A szociális élet a három szabad esténk alatt volt a tetőpontján, amikor a szlovén italkülönlegességek kóstolása közben remek beszélgetéseket folytattunk. Négy nap elég volt ahhoz, hogy mindenkivel megismerkedjünk és tapasztalatot cseréljünk, nem voltak klikkek, mindig „vegyesen” végeztünk minden feladatot, a kellemes ebédekről és vacsorákról nem is beszélve.
Meg kell hagyni, hogy elég feszes munkatempót követeltek meg a tábor alatt, csak egy ebédre és pár negyedórás kávészünetre volt idő naponta. Azonban mindez szükséges volt ahhoz, hogy ilyen rövid idő alatt tudjuk letenni az asztalra eredményt. 24-én hajnali három óra körül bemutatásra készen állt az általunk tíz legfontosabbnak vélt pont, a „Jezersko-i Elvek”. Délelőtt a szlovén parlamentbe prezentáltuk a tíz pontunkat, amit a tábor megnyitóján résztvevők és előadóikon kívül meghalltatott Maher Nasser az ENSZ Információs Szolgálatának főtitkára, a szlovén parlament házelnöke Pavel Gantar, továbbá a résztvevő országok nagykövetei vagy képviselőik. A Jezersko-i Elvek fogadtatása több mint pozitív volt. Nemcsak Maher Nasser, de Nataša Sip is elismerően nyilatkozott a csapat munkájáról. A reakciókat úgy lehetne összefoglalni, hogy a hallgatóság szerint fiatal korunk ellenére rendkívül összeszedett, jól strukturált és minden kérdéskört felölelő tíz pontot tudtunk összeállítani.
Maher Nasser reagál a 10 pontra, mögötte a hat ország delegáltja (Ákos jobb 2.)
Aznap még útba ejtettük a brit nagykövet rezidenciáját egy kellemes ebédre, aztán irány Ljubljana. Turistaként a történelmi negyed volt a legszebb, gyönyörű a kilátás a várból, hangulatosak a kis macskaköves utcák a műemlékekkel, és nemcsak Jezersko-ban, de itt is meglehetősen jól főznek.
A csapat egy része, városnézés közben (Zita sárga pólóban, Viktor a jobb szélen, Dani a bal szélen)
A pontok nemcsak a szlovén médiában és a British Council médiumaiban jelennek meg, de bekerültek az ENSZ hírfolyamába is. Csapatunk további célja, hogy eljutassa a Jezersko-i Elveket a résztvevő országok parlamentjeibe, és végső soron, hogy a koppenhágai COP15 konferencián viszonthalljuk pontjainkat és céljainkat, valamilyen formában. Erre lehet mondani, hogy naivak vagyunk, azonban én inkább úgy fogalmaznék, hogy fiatalok, akik bátrak és ambiciózusak. Hiszünk abban, hogy mi - mint mindenki más - képes arra, hogy változtasson, és, hogy egy ilyen csapatnak Jezersko-tól 1000 kilométerre Koppenhágában is lehet hallani a kiáltását: „We want people to want to change!”
Utolsó kommentek