Májusban új tagokkal bővült csapatunk, melynek következtében tizenketten lettünk. A vérfrissítésnek mi lányok örültünk a legjobban, hisz így az XX kromoszómával rendelkező tagok száma kettőről négyre bővült! :-)

Íme egy kép a női szakaszról:

A Low Carbon Klímanagyköveti Csapat történelme Pintér Erik tollából, még 2008-ból:

Jelige: Karbontudatosság, -Naná!

avagy A Low Carbon Csapat története

Azt hiszem általában ez az a rész ahol hagyományosan ennek kéne következnie: ’Volt egy pályázati kiírás ami összehozott minket, megismertük egymást, ötleteltünk, majd elkészítettük első munkáink tervét és kigondoltuk jövőbeli elképzeléseinket’.

Mégsem írhatom le csupán így, mert van egy tényező ami mellett nem lehet csak pár szóval elmenni: az igazi csapategység kibontakozása. Ez a kulcs minden közös munkához, hiszen egymás megismerése, a másik véleményének tiszteletben tartása és még sok más emberi tényező szövedéke alkotja. Nem lehet célom hogy ezt teljes mértékben lefessem, mert - mint az érzéseket – csak átélni lehet, szavakban átadni nem.

Amikor 2008 tavaszán elküldtük pályázati anyagainkat a British Council Challenge Europe elnevezésű programjára, még valószínűleg csak halvány elképzelések, esetleg várakozások lebegtek a szemünk előtt. Mára már konkrét céljaink vannak, megvan bennünk a közös elhatározás és cél, egységesen kiállunk egy szellemiség és hozzáállás mellett, és végül - de nem utolsó sorban - igazi baráti társasággá is váltunk.

A kezdetek természetesen egymás személyiségének és gondolkodásmódjának megismeréséről szóltak, de már magában a pályázati folyamatból is ez tükröződött: Emlékszem hogy a csoportos interjúk során Viki és SAndi mennyi olyan vitatémát dobott fel melyek kiváló kommunikációs tréningnek bizonyultak, amellett hogy megismertük egymás érveléseit, gondolatait és hozzáállását az adott témát illetően.

Hamarosan az első hivatalos találkozónkra is sor került. SAndi, Viki, Ági, Reni és a későbbiekben Márti segítségével rögtön neki is álltunk az alapoknak: megfogalmaztunk értékeket melyeket mindannyian fontosnak tartunk. Mindenki hozott magával egy - egy rá jellemző tárgyat, sőt mindannyian mondtunk magunkról egy jó, és egy rossz tulajdonságot is. Visszagondolva számomra már most nagyon különös érzés, hogy az akkor megfogalmazott önkritikám mennyire sokat változott mostanra.

Íme néhány pont az első találkozónkon megfogalmazott szempontok közül a teljesség igénye nélkül:

Az első találkozót követően létrehozott levelezőlistán rögtön lázas ötletelésbe kezdtünk, ki – ki a maga szemszögéből tapogatódzva. Ez a tulajdonságunk a kezdetek óta jellemez minket: gyakran inspiráljuk egymás gondolatait, továbbasszociálva újabb és újabb közös ötletekhez, melyek szépen lassan el is kezdtek felhalmozódni. A nagy kezdeti keszekuszaságban mindenki látta ugyan az alagút végén azt a bizonyos fényt, de tudtuk hogy rengeteg munka vár még ránk, és láttuk azt is, hogy rendszert kell teremtenünk mindenben, például az ötletelésben is. De ugyanígy  finomítani kellett találkozóink rendszerében, tematikájában is, ahhoz, hogy megtaláljuk és kitűzzük az első igazi célokat. Megállapodtunk tehát, hogy egyrészt háttérkutatásba kezdünk és ötleteredetiséget vizsgálunk - egyúttal inspirációt merítünk -, valamint elfogadtuk hogy minden héten találkozni fogunk. Nagyon fontos a rendszeresség, meggyőződésem hogy enélkül sokkal tovább tartott volna mire a kép kitisztul.

Sok fontos alappillért kellett ebben az időszakban megvitatnunk. Kezdtük a célközönség kérdésével, áttekintettük a projekttervezés rendszerét, kutatómunkákat végeztünk és szép lassan kialakult egyfajta csapaton belüli munkamegosztás is a hatékonyság jegyében. Mivel végzettségeinket tekintve (is) igen sokszínűek vagyunk, értelemszerűen mindenki ott tud leginkább közreműködni amihez a legjobban ért. Ez a fajta csapatmunka ma is ugyanúgy az egyik legfontosabb munkamódszerünk mint a kezdetekben, de fontos hangsúlyozni hogy sohasem szigorúan elkülönülő csapatrészekről van szó: minden döntést csakis közösen hozunk meg.

Idővel egyfajta tudásbázis is kezdett kialakulni, hiszen rengeteget hatottunk egymásra, nagyon sok cikkre, témára hívtuk fel egymás figyelmét, és már viszonylag korán igény mutatkozott egy Közös Útmutató – Guide – létrehozására, mely a folyamatos iránymutatás mellett - mint ma már tudjuk - egy távolabbi cél alapjait is lefektette.

A sok - sok ötletelés és munka mellett egyre gyakrabban tartottunk „ánoffisöl” programokat is, amolyan kikapcsolódásként, de előfordult olyan is hogy ott született meg valamilyen újabb fontos ötlet, esetleg sarokpont. Ilyen az, amikor egy csapat tagjai egyre inkább felszabadulnak, egyre merészebben mondanak ki dolgokat, egyre inkább érzik egymás bizalmát, és az igazán kreatív munka titka ebben rejtőzik.

Ekkor már a nyár derekán jártunk, és elhatároztuk hogy tartunk hagyományos csapatépítést is, csapatépítő tréner irányításával. Megszavaztuk az időpontot amely mindenkinek jó, és Andinak köszönhetően gyönyörű helyen, Dömsödön a Duna parton kiváló helyszínt is találtunk.

Ha azt mondanám hogy remekül sikerült dömsödi programunk, csak üres frázist használnék. Minden kétséget kizáróan nagyon fontos mérföldkő csapatunk történetében, mert nemcsak hogy kiválóan sikerült a csapatépítő tréningünk (köszönjük Zsófi!) de személy szerint én végig úgy éreztem magam, mintha mindenkit már ezer éve ismernék. Fantasztikus volt azt átélni, hogy mókásan fogalmazva de mégis: amellett hogy teljesen lazán önmagunkat adtuk, ott is szépen működött, egyetlen utasítás nélkül a csapatmunkánk. Akármiről volt szó, csapatként oldottuk meg, aminek eredménye egy felejthetetlen – nevetéssel teli – tréning, utána közös főzés, este kártyázás, éjszaka pedig séta a Dunaparton.

Rengeteg szép emlék, sok - sok nevetés és oldottság. Hohhóóó :)

Másnap immáron konkrétan a Guide témaköreit kezdtük rendszerbe szedni, valamint olyan konkrét projektötletek megvitatásával foglalkoztunk, amiket addigra már összhangba hoztunk mindenki elképzelésével. Dömsödön kezdtük el véglegesíteni a „low-carbon” definíciót is, hiszen olyan, a magyar köznyelvbe is átültethető esszenciára volt szükségünk, melyből világos, közérthető üzenetekként továbbíthatók az emberek felé környezettudatos hozzáállásunk és szellemiségünk termékei.

Ha Dömsöd előtt mondjuk százas fordulatszámon forogtak agytekervényeink, utána nyugodtan mondhatjuk hogy legalább  háromszázra ugrott fel a képzeletbeli fordulatszámmérő. Az átélt élmények fényében számomra egyáltalán nem volt meglepő hogy ennyire felpörögtünk. Immár a hagyományos szerdai találkozóinkon kívül is összeültünk dolgozni hol egy kávézóban, hol valamelyikünk lakásán. Időközben a magát már „második főhadiszállássá” kinövő ’Tompaucca’ – ban is tartottunk és tartunk a mai napig fontos megbeszéléseket.

Munkánk kezdett beérni: Eddigi ötleteink közül a Guide – Pestiest – Klímairoda projektháromszög került fókuszba, első körben őket helyeztük előtérbe és kezdtünk el dolgozni a gyakorlati megvalósításukon. A Guide tökéletes alapokat ad, és elhatároztuk hogy valamilyen kreatív módon, de mindenképpen a nagyközönség elé szeretnénk tárni a benne foglaltak alapelveit. Az előbbi ok vezetett a Pestiest projektünkhöz. Számunkra a Guide munkaeszköz is, Gödöllőn, a Szent István Egyetemen nemsokára megnyíló klíma-mintairoda is Útmutatónk irányelveit követi.

 Szeretnénk ha kezdeményezésünk az ország más egyetemein is megvalósulna, optimisták vagyunk, és a Pécsi Tudományegyetem már komolyan érdeklődik is a klímairoda projektünk ottani megvalósítása iránt.

Lassan nyolc hónapja már hogy elkezdtünk együtt dolgozni, de úgy érzem mintha már évek óta ismernénk egymást. Közös munkánknak már most komoly eredményei vannak, és hiszünk benne hogy a jövőben egyre több korosztályhoz, egyre szélesebb közönséghez tudunk majd szólni. Hosszú távon tervezünk úgy, hogy egyedi arculatunkat mindvégig megőrizzük és minden munkánkban világosan tükröződjenek alapelveink.

By: Pintér Erik

A Low Carbon Csapat