"Legalább fél, de lehet, hogy egy évvel elhalaszthatják az új nemzetközi klímaegyezmény aláírását, amelyet idén decemberben, Koppenhágában akartak megkötni. A többek között a klímára káros gázkibocsátás visszafogásának mértékéről folyó előzetes tárgyalások elakadtak, optimista jóslások szerint fél-egy éven belül eljöhet az áttörés. Miért bukott el már a kezdés előtt a koppenhágai csúcs és mi lesz így a Földdel?" olvashatjuk ITT

A tegnap esti találkozó függvényében leírnék pár dolgot. (Tegnap este a Szimplában összegyűltünk Ági, Madár, Szőke, Viktor és joómagam, később csatlakozott Madárné Mariann. Azon kívül, hogy hatékonyan s koncentráltan előrehaladtunk a klímagödör projektben - részletek később - hihetetlenül jót beszéljettünk. Éjjel egykor értem haza, mondhatni transz állapotban. Oké, mielőtt odaértem is elég sok dolog történt, és rá is segített a ház kínálatából néhány korty mindenkinél, de a lényeg, hogy szerintem eléggé jó volt.) Tehát:

1) Milyen mérhetetlenül beképzelt duma, mi szerint "elhalasztották a Föld megmentését" ?! Ne tessék haragudni, de az ilyen és ehhez hasonló megfogalmazások még akkor is ha informálnak, többet rombolnak mint segítenek. Két okból. Egyrészt a Földet nem az ember fogja megmenteni. A Föld fogja megmenteni az embert saját magától. A Földet nem lehet tönkretenni, az embernél nagyobb katasztrófát is túlélt már, nem is egyszer. A civilizációt és az emberiséget lehet csak rombolni, saját jólétünket, saját egónkat. És az meg kit érdekel, hogy az emberiség kihal? Engem nem, engem csak saját magam érdekel. Mint mindenkit. Nem a Föld. Mi szépen kihalunk ő meg majd újrakezdi az evolúciót. Másrészt pedig mi ez az "elhalasztotTÁK" "ők"?! Kik?! Mintha a politikusokon múlna bármi is. A cikk sugallata így; "ej, szegény ember, üssed a fejed a falba, mert már megint valakik elb.ták, te nem tehetsz semmit..." Na szép. Még képet is csatolnak:

2) A csoportból mások talán igen, de én soha sem voltam híve a döntéshozók általi változás lehetőségének. Szerintem egyéneken múlik minden, sőt, nem is egyéneken hanem közösségeken. Erre a legegyszerűbb példa a mi kis csapatunk. A világ 20 másik BritishCouncilja mind meghirdette tavaly ezt a programot és mi vagyunk az EGYETLEN olyan ország akikné a 2008-as csapat idén is megmaradt. Mindenhol máshol lecserélték a 8-10 főnyi klímanagykövet brigádot. Miért? Mert nem voltak olyan sikeresek. Nem voltak hatékonyak, nem valósultak meg a projektjeik. Nekünk meg világraszóló eredményeink lettek. De mi a siker titka? Hát én állítom, az, hogy mi egy baráti társasággá váltunk. Szeretünk együtt lenni, a szerdai találkozók mindig iszogatásban végződnek valahol egy korcsmában. És a sok ilyen társaság képes csak alapot adni arra, hogy valami változzon, hogy az emberek elkezdjenek foglalkozni egymással, törődni, szeretni, felelősséggel lenni magunkért (egymásért?)... ÉS MI EZ, HA NEM A KLÍMAVÉDELEM? Hiszen a klímavédelem nem a klíma óvása, hanem a magam (és a többi ember valamint gyermekeink) érdekében tett erőfeszítés, hogy jobb (jó) legyen. Vagy legalább maradjon ugyanilyen. Hogy élhető maradjon a hely. Magamért és azokért akiket szeretek. Hol vannak innen a politikusok?!

Nyilván vannak más módok is. Nyilván tudna működni egy konferencia, egy paktum egy megállapodás. Nyilván működik a business-led change. Nyilván nem lesz kapható hamarosan csak energiatakarékos izzó. Nyilván ez meg az. (És most nem kezdek bele a "pénz" az "üzlet" és a "rendszer" valamint a "rendszert tulajdonképpen legalizáló - amúgy alapvetően jónak hangzó - kezdeményezések" taglalásába.)

Szerintem a barátság az alap. Hogy van akivel jó együtt. Akire még akkor is számíthatok, ha (túlozni fogok) bekövetkezik a világégés... (Vagy vegyük azt, hogy a világégés már itt van. Sok eber szerint egy ideje tart. Akinek nincs barátja az meghalt.) Ez az egész mérhetetlenül egyszerű. Sokkal egyszerűbb mint ahogy az említett cikk sugallja, mert szerintem alulról is lehet, nem kell mindenhez a politika. Nem szeretnék lövöldözni nagy szavakkal, de Szt. Ágoston így fogalmaz: "Szeress és tégy amit akarsz!"