Az alábbiakban Tomi gondolatait olvashatjátok:

(forrás: William McDonough, Michael Braungart: Bölcsőtől bölcsőig)

Az ipar és a környezet között fennálló ellentét, mint megoldásra váró feladat


A környezetvédők az iparra, mint a Föld elpusztítójára tekintenek. Az ipar szereplői viszont azzal érvelnek, hogy a környezetvédők a fejlődés, termelés akadályozói. E látszólagos ellentét a hagyományos gondolkodásmódban az ipar drasztikus szabályozását jelenti, de ugyanakkor az ipari fejlesztésekben a természet egyelőre kevés szerephez jut. Mi lehet a megoldás az ipari rendszerek és a természetből merített ötletek egyesítésére?

Mai társadalmunk alapja a fogyasztás. Ebből két probléma vezethető le, mégpedig ha nincs fogyasztás, összeomlik a gazdaság. A másik, ha van fogyasztás, összeomlik a Föld eltartó képessége. Termékfejlesztési folyamataink rosszul tervezettek. Miközben termék diverzitásunk rohamosan nő, szinte minden apró mozdulatunk megkönnyítésére van már kész tárgy, addig bioszféránk sokszínűsége csökken. A gazdag élőhelyeket felváltja a monokultúra, s torzulva vesszük tudomásul, hogy termékeinknek már semmi köze a természethez. Nyersanyag forrásként felhasználva, de szennyezést hátrahagyva.
De miről is van szó? Fosszilis energiából és nyersanyagból hatalmas befektetéssel terméket állítunk elő, melyből hulladék keletkezik, de a jelenlegi ipari rendszerekbe ez már nem kerül be ismét nyersanyagként. Vizsgálati pontként a bioszférát, technoszférát alapul véve ez nem más, mint a bölcsőtől a koporsóig szemlélet. A két pont összekötésével létrehozható egy fenntartható ipari modell. Új megközelítésben tehát a holnap tervezésére, mint a bölcsőtől bölcsőig elvre kell tekinteni.

Egy lehetséges válasz megtalálásáig egészen az ipari forradalom kezdetéig visszamehetnénk. A természet, mint hatalmas, kimeríthetetlen nyersanyagforrás lebegett a gazdaság előtt. Semmi jel nem mutatott arra, hogy egyszer ezek a készletek el is fogyhatnak, legkevésbé pedig az, hogy a termelés során keletkező hulladék, szennyeződés egyszer egy negatív visszacsatolás részei lehetnek. Egyre több kutatás lát napvilágot, hogy ismeretlen élettani hatású vegyületekkel vagyunk körbevéve a számítógép alkatrészeiben a műbőr csizmáig. Sajnos még mindig él a jelenlegi termelési szektorokban tévképzetként a természeti rendszerek sokszínűségének figyelmen kívül hagyása. Globális gazdasági folyamatok részeként, egy megtorpanás látható jelenünkben a hulladékgazdálkodás területén, ezen időszakot lehetne kihasználni új, innovációs ötletek kifejlesztésére. Lényegi tervezési részfeladatok hiányoznak a hagyományos szemléletben. A kitermeléstől a feldolgozáson át a felhasználásig, szinte egyetlen ponton nem avatkozunk be a tervezésbe, hogy a termék használat után ne lerakásra kerüljön. Értékes anyagok vesznek kárba, melyeket óriási energiaráfordítással termelünk ki. A szerves anyag nagy része is lerakókba kerül, kiesve így a természeti körforgásokból. Valójában mi, fogyasztók a termékre fordított nyersanyag csak töredékét (kb. 5 %) használjuk, fogyasztjuk el, míg eljut végleges formájáig. Minden más termékmaradvány eldobásra, pazarlásra kerül. Sok termék „beépített” elavulással tervezett. És hova jut ez a tetemes hulladékhegy? Visszacsatolva természeti, technológiai rendszereinkbe.
Ejtsünk pár szót az univerzális termelési rendszerekről. Azonos hatásfokra tervezve, a legrosszabb körülményeket figyelembevéve egységes terméket létrehozva, minél több hatóanyag hozzáadásával. Példaként a tisztítószereket említeném. A különböző víztípusokhoz is azonos hatóanyagú szerek használata. Tegyük fel, hogy tudatos tervezéssel figyelnek a vizes élőhelyek megóvására is, ezzel akár tápanyagot szolgáltatva. Édesvíz, sósvíz, pH, vízkeménység, ezek mind számításba veendő szempontok a környezetnek megfelelő termék kifejlesztésénél.
Tervezőként felmerülhet az a kérdés, hogy bizonyos anyagok mit keresnek a használati tárgyainkba? Mi szükség lehet rá? Így vásárlóként olyan plusz „termékekhez” jutunk, melyek rákkeltő hatásúak, magzatkárosító gázkibocsátásuk van, illetve bizonytalan egészségügyi kockázattal jár. Ezen toxinok adalékanyagként, katalizátorként szerepelnek a terméktervezésben, s a mai hulladékgazdálkodási gyakorlatoknak megfelelően nagy többsége az élő szervezetekbe jut.  Csak említés szinten, a megszaporodott allergiás betegeket hoznám fel.. A veleje a dolognak a természet közeli nyersanyagok, adalékanyagok választásán van.
A hulladék fogalmának kizárása természetesen úgy is történhet, hogy károsító hatásainkat csökkentve nem az újrahasznosítást szorgalmazzuk, hanem kevesebb terméket gyártunk. Szorgalmazni kell az üzleti szféra felé való nyitottságot, felvilágosítást nyújtva az ökológiai tudatosság előnyeiről. Átgondolt ösztönző erőkkel támogatni kell azon iparágakat, amelyek nyitottságot éreznek a hatékony erőforrás felhasználásra, megújuló energiaforrásokra, ezzel kevesebb „termékpluszt”, azaz hulladékot állítva elő.
Vizsgáljuk meg más szemüvegen keresztül a ma újrahasznosítását. Az esetek nagy többségében sajnos azt tapasztaljuk, hogy a másodlagos nyersanyagok minősége újrahasznosítást követően rohamosan csökken. Különböző típusú műanyagokat kevernek össze, ezzel befolyásolva fizikai tulajdonságaikat. A fémek minősége, a minőségi állapotban értékes fémek mennyisége szintén csökken, így több adalékanyagot felhasználva érhető el a kívánt anyagtulajdonság. Az eredmény ugyanaz, néhány életciklussal meghosszabbított élettartam után lerakóba, vagy égetésre kerül. Ennek tükrében érdemes elgondolkodni azon, ha egy anyagot újrahasznosítanak, nem feltétlen jelent környezetvédelmi szempontból értékeset is. A felszínes ökológiai látásmód, s ennek elfogadása (!), anélkül, hogy ismernénk teljes hatását, sok esetben ártó hatású a tudatos szemléletmód kialakításában.
Természetesen az itt ismertetett folyamatoknak is vannak mellékhatásai, a különbség abban rejlik, hogy utóbbi kiaknázza a természet komplexitásából eredő előnyöket. A folyamatok tervezettek, anélkül, hogy kárt okoznának. Az ökohatásosság által vezérelt tervezés túlmutat a termék elsődleges funkcióján, ahhoz rendszerszemlélettel közelít. Széles eszköztárat alkalmazva, a forradalmi innovációtól akár egy meglévő rendszer optimalizálásáig, bekapcsolódhatunk a természet körforgásába.
Vegyük most szemügyre a csomagolóanyagok problémáját. Miért van az, hogy fogkrémes tubusunk élettartama sokszorosan felülmúlja a ténylegesen használt fogkrémét? És a joghurtos pohár? Önkormányzatoknak, hulladékgazdálkodási cégeknek, mint látjuk, komoly fejtörést okoz a funkcióját betöltött frakció kezelése. Lassítva Földünk érzékeny egyensúlyát károsító szennyezését, több létező példa él a biológiailag lebomló csomagolóanyagok között. Használat után szerves anyagtartalmával gazdagíthatná a természetet. Esetleg a cipők talpa is készülhetne ilyen anyag(ok)ból. Formatervezőknek igazi kihívást jelent ilyen termékek tervezése!
Ügyelni kell, hogy a tápanyagkörforgásba nem kerülhetnek karcinogén, mutagén, egyszóval káros anyagok, elkerülve a szennyezést.
Egy eddig ritkán hallott fogalommal folytatom, ez pedig a szolgáltató termék. Az értékes nyersanyagokat használó iparágak számára jelenthet nagy előnyt, ugyanis termék helyett szolgáltatást nyújtanak. Megveszek tízezer óra tv-nézést, például. Mert mi szükségem lehet a kadmiumra, esetleg ólomra, vagy a képcső üvegre? A gyártó cég érdekében áll a visszagyűjtés, hiszen saját reciklálási folyamatába tökéletesen beleillik a többé nem használt termék. Kiforrott technológiával rendelkezik, tisztában van az alapanyagokkal, belőle magas anyagtisztaságú forrást nyerhet, és nagy részben függetleníti magát a nyersanyag piac prognosztizált akadozásától. A fogyasztónak pedig nem kell azon gondolkodnia, hogyan tüntesse el lehasznált háztartási eszközeit.
A cikk utolsó részében kísérletet teszek olyan fogalmak ismertetésére, melyek elsősorban természettudományos körökben bírnak jelentéssel. Ötlete(eke)t adva az intelligens tervezésnek, hogy igen is meríthetünk a Földünket irányító komplex rendszerekből.
•    Példáimat az önszerveződéssel kezdem, s egyben a nanotechnológia egyik kiugrási pontjával is. Olyan lencsék kifejlesztése, amelyek a tenger hullámairól visszaverődő fény tulajdonságait hordozza magában.
•    Említhetném a szén-dioxidot, mint tápanyagot. Növényeink számára nélkülözhetetlen, úgymond az élet alapja. Rejtett tartalékok sora van még e területen, hogyan hasznosítható eredményesen ezen üvegházhatást okozó vegyület.
•    Napenergia. Részletes bemutatására, alkalmazási módszereire szakkönyvek sora áll rendelkezésre. Annyit érdemes megemlíteni, hogy komoly iparágról lévén szó, hónapról hónapra nagyobb teljesítményű technológiák látnak napvilágot.
•    A forma, mint vezérelv. Hihetetlennek tűnik, de a pávatollban nincsenek pigmentek, mégis megcsodáljuk mindannyian a szépségét. A megoldás a toll felépítésében rejlik. Említhetném még a tengeralattjárók formáját, melyek vízi életformákról lettek „mintázva”. Vagy például egy különös növény a lótuszvirág, leveléhez nem tapad semmi. Ösztönző lehet ruhák tervezésénél.
•    Zöld kémia elterjedése. Közismert példa a pókfonál, szakítószilárdsága az acéllal vetekszik. De ennek a szakterületnek komoly kihívásai vannak, károsanyagoktól mentes katalizátorok, adalékanyagok kifejlesztésében is.
•    Biodegradáció elterjedése a csomagolóanyagok körében. Okos tervezéssel természetbarát termékek fejleszthetők, megszabadulva a felesleges csomagolástól, az a természetbe szerves anyagként kerül vissza.
•    Előző ponttal szoros korrelációt mutat, a termékenység fokozása. Fokozott szerves anyag használata a tervezésnél.
•    Érzékelés, válaszadás. Élőlények sorai fejlesztettek ki kifinomult érzékszerveket, melyek akár ötletként is beültethetők lennének. A Volvo fejlesztéseiben kiemelt szerepet kap ennek vizsgálata.

A sort hely hiányában nem folytatom, ugyanakkor érzékeltetni szerettem volna, milyen gazdag tárházát használhatjuk fel a természet működési elemeiből. Egy minden szektort érintő hulladékgazdálkodási szcenáriót vázoltam, ahol a szelektív gyűjtésnek ugyanúgy szerepe van, mint az innovációt támogató pályázatoknak. A hulladék – probléma közös ügyünk, s ebben segíthet a tudatosság minél szélesebb körű aktiválódása.

Koltai Tamás