klímairoda.blog

Hamarosan nekiállok és készítek magamnak is. Zseniális.

persze innen: http://www.inhabitat.com

Éés most kiderül, mi volt az eseménydús hét másik programmpontja, ahol részt vehettünk mint a klímairoda, és alkotói a nagykövetek. A MOME maraton Moholy-Nagy Művészeti Egyetem évente megrendezésre kerülő kulturális nagyrendezvénye, ahol "bemutatkozik az egyetem nemzektözi design, és vizuális művészetek trendjeit alakító gondolkodásmódja". Más szavakkal, a Millenárison kiállításra kerültek a legtehetségesebb hallgatók művei, dj-k zenéltek, animációs és egyéb zenei performanszok között még egy divatshow is kapott helyet. Mindez három napon keresztül, a Múzeumok Éjszakáján is. Bővebben az idei eseményről itt: http://www.momemaraton.hu

Nem megerősített információim szerint, a Millenáris volt a leglátogatottabb helyszín egész éjjel...

Na de, hogyan is jövünk mi mindehhez, mint Klímairoda? A MOME-n, a design őshazájában, ahogy az élet számtalan más területén is megjelent szemléletformáló értékként a fenntarthatóság. A fenntartható design, más néven zöld vagy öko-design, szerepe az éghajlatváltozás elleni küzdelemben jelentős. Hiszen minden termék előállítása rengeteg energiába kerül és rengeteg hulladékkal jár, azonban a zöld-design szem előtt tartja az összes fontos szempontot, azért, hogy a tervezett termék a lehető leggazdaságosabb legyen nemcsak gazdaságilag, de a környezetünk szempontjából is.

Ehhez a kiindulóponthoz kellett még Ricsi, aki nemcsak doktorandusz a MOME-n, de klímanagykövet is. Reményeink szerint, a MOME-n is nyílni fog a közeljövőben klímairoda, és ezt mintegy beharangozva lett kitelepítve oroszlánszívű kollégánk közreműködésével a Gödöllői Klímairoda installációja a maratoni kultureseményre.

A képeken is láthatjuk, mennyire jól sikerült az installáció, egyszoval le a kalappal a design-management csapatunk elött: Bravó Ákos, Ricsi, Ákos (Lukantyú)!

A ti egészégetekre emeljük poharunkat, a következő képen:)

Az elhelyezése is elsőosztályúra sikeredett, hiszen rögtön ahogy a kedves látogató betoppant a millenáris fogadó területére, szemközt találta magát a klímairoda babzsákokkal kényelmesebbé tett sarkával. Bár napközben jellemzőbb volt a kevesebb látogató, a múzeumok éjszakáján alig győzte a gödöllői és MOME-s együttes-önkéntes gárda az érdeklődők hadait. Volt karbon-totó, ahol értékes nyereményeket sorsoltunk ki az éjszaka során, lehetett biciklit tekerni és világítani a "We do care" táblát, vagy csak egyszerűen a klímaváltozásról, és karbon lábnyomokról beszélgetni.

A kis installációnk osztatlan sikert aratott, minden korosztályban. Még négyéves látogatóink is remekül érezték magukat (ld. lent a képen!) a babzsák fotelekbe ugrálva, vagy rajzolgatva mindenhova. Itt is kapott mindenki kis szines lábnyom matricát akárcsak a Királynő buliján (ld. előző bejegyzés), amit hazavitt, vagy ragaszott akár magára akár másra..

Az este a zene és a programok közben oldott hangulatban telt, közel ötszázan totóztak, mi pedig dolgunk végeztével megkóstolhattuk a nagyon kedves szomszéd bor-stand kínálatát. Annyira jól sikerült az este és az utánna lévő mulatság, hogy másnap olyan délután egy és három között érkeztünk vissza elpakolni..

Végszó gyanánt a klímairoda egyik büszke "atyjának" képével zárnék, ahogy kezeit széttárva jelzi elégedettségét az estét illetően egyetlen Lukink..

...de vajon mit takarnak eme rejtélyes szavak? Nem mást, mint egy hét tömör klímanagykövetkedést...

Egy hete is van már, hogy immáron az kibővült csapat -a Brit Nagykövet meghívásának eleget téve- teljes létszámban részt vett, II. Erzsébet angol királynő születésnapjának ünneplésén, a nagyköveti rezidencia kerti-partiján. Ez tehát első feladványunk megfejtése, QBP azaz The Queen's Birthday Party.

Miután felvillantottuk az újrapapírra nyomott meghívónkat a szigorú security-s bácsiknál, és kezet ráztunk a házigazdákkal -a Nagykövet Úrral és kedves feleségével- már bele is ütköztünk a Gödöllöi Klímairoda installációjába. Egy felkiáltó jelnél is hatásosabb  fekete "karbon lábnyom" állta utunkat, jelzésképpen, hogy egy ilyen rendezvénnyel is pár száz kilógramm széndioxidot pumpálunk az atmoszféránkba. Akit ez megfogott, meghökkentett, elkondolkoztatott, vagy kiváncsivá tett, annak információkkal álltak rendelkezésére a klímairoda csinos önkéntesei. Ezenfelül lehetőség nyílt karbon-lábnyom mérésre, azaz annak kiszámítására, hogy mennyi széndioxid kibocsájtással járt a kedves résztvevő kerti-parti látogatása. Aki tömegközlekedett, vagy biciklizett lényegesen jobb eredményt ért el mint aki csak a mulatság miatt repült ide Londonból, vagy máshonnan.

Aki megmérte a lábnyomát, ajándékba szép színes kis lábnyom-matricát kapott, azt jelképezve, hogy mindenki úgy csökkenti kibocsájtásait ahogy tudja. Nagyon jó volt látni, hogy nagyköveteken, minisztereken, és a média jeles képviselőin is ott díszelgett a mi kis matricánk, ami annyit jelentett, hogy a klímaváltozás igenis mindenki számára fontos téma, olyan amiért mindenki tehet.

Aki bátrabb volt, az még biciklizhetett is, és a termelt energiával felvillanthatta a "We do care" feliratú táblát, kinyilvánítva evvel a szándékát: tenni a klímaváltozás ellen!

 
A biciklizés után mindenkit várt a felhőtlen szórakozás. Fish'n'Chips, uborkás koktélok, ki-nem-fogyó fagylaltos láda és hotdog. Öltönyös úriemberek és nagy kalapos hölgyek, csevegtek egymással fesztelenül a kertben felálított sátor alatt. Meghallgattuk a Nagykövet Úr beszédét, és együtt emeltük poharunkat a királynő tiszteletére, majd ittunk az egészségére.

Nem szaporítva tovább a szót remek kis estét zártunk, aminek a végén minden vendég hazavihette a kibocsájtott széndioxid mennyiségének megfelelő virágföldet. Kaptunk virágmagvakat, hogy elültessük, és evvel megkössük a légköri szennyezőt, enyhítve a rendezvény éghajlatváltozásra gyakorolt hatását.

Továbbá: nemcsak Steven Spielberg volt ott, de az öreg Abraham Lincoln is emelte a társaság fényét... A hotdog kifli csak pirítva jó, a Dél-Afrikaiak a duplacsokis magnumot szeretik, a jégkásába kis piros és sok narancssárga a finom, éés mindig vannak dolgok:)

Na de mi a MOME maraton? ne menjetek sehova, a reklám után kiderül!

A brit nagykövet rezidenciáján jártunk fogadáson, mely a British Council távozó magyarországi igazgatója tiszteletére lett rendezve.

Állok az utcán, hallom ahogy bent megszólal a kint megnyomott csengő, ajtó kinyílik, pincér rögtön ott terem előttem egy tálcával, well, mi legyen a welcome drink? Pezsgő, bor, üdítő? Naná hogy bor, száraz fehér. Mint mindig.

Szép minden és nyugodt, bájosan trécselnek az emberek, nekem meg eszembe jut Juan Marsétól egy könyv, Utolsó délutánok Teresával. Télen olvastam, vonaton, BKV-n, megállókban állva, s fülembe cseng egy könyvbéli villában játszódó jelenet mondata, valahogy úgy szól, hogy "ebben a villában könnyű volt szeretni embertársunkat mint önmagunkat." S arra gondolok, hogy jó lenne akkor is, amikor nehéz, távol rózsaligettől és pezsgőbuboréktól. Persze nem véletlenül "britishcouncilozunk" (ez az ige csak Neked szól Sandi), közvetve-közvetlenül mindenki ezt csinálja.

S közben a pincér újra jön, én meg újra zavarban vagyok, hogy egy nálam csak kicsivel idősebb valaki magáz és kiszolgál.

Kezdődik a műsor, melynek számunkra fénypontja az Instant Klíma nevű formáció ( http://klimairoda.blog.hu/2009/03/02/studio_2009 ) előadása, Andi, Atesz, Luki, újra szuperek voltatok! Nem kevésbé a Mi Kis Városunk-bejátszás.:)

Később vacsora, újabb kör bor, és a meglepetés: a trambulin a kert végén! Persze hogy ugráltunk rajta az éj leple alatt.:)

Isten hozta az új klímanagyköveteket, csapatunk létszáma ezennel kerek egy tucatra bővült!

Challenge Europe - Low Carbon presents:

Holló Gábor

Németh G. Dániel

Patkós Zita

Vértesi Ágnes

Zúgjon a taps!

Bemutatkozás és további képek hamarosan! :-D

Az alábbiakban Tomi gondolatait olvashatjátok:

(forrás: William McDonough, Michael Braungart: Bölcsőtől bölcsőig)

Az ipar és a környezet között fennálló ellentét, mint megoldásra váró feladat


A környezetvédők az iparra, mint a Föld elpusztítójára tekintenek. Az ipar szereplői viszont azzal érvelnek, hogy a környezetvédők a fejlődés, termelés akadályozói. E látszólagos ellentét a hagyományos gondolkodásmódban az ipar drasztikus szabályozását jelenti, de ugyanakkor az ipari fejlesztésekben a természet egyelőre kevés szerephez jut. Mi lehet a megoldás az ipari rendszerek és a természetből merített ötletek egyesítésére?

Mai társadalmunk alapja a fogyasztás. Ebből két probléma vezethető le, mégpedig ha nincs fogyasztás, összeomlik a gazdaság. A másik, ha van fogyasztás, összeomlik a Föld eltartó képessége. Termékfejlesztési folyamataink rosszul tervezettek. Miközben termék diverzitásunk rohamosan nő, szinte minden apró mozdulatunk megkönnyítésére van már kész tárgy, addig bioszféránk sokszínűsége csökken. A gazdag élőhelyeket felváltja a monokultúra, s torzulva vesszük tudomásul, hogy termékeinknek már semmi köze a természethez. Nyersanyag forrásként felhasználva, de szennyezést hátrahagyva.
De miről is van szó? Fosszilis energiából és nyersanyagból hatalmas befektetéssel terméket állítunk elő, melyből hulladék keletkezik, de a jelenlegi ipari rendszerekbe ez már nem kerül be ismét nyersanyagként. Vizsgálati pontként a bioszférát, technoszférát alapul véve ez nem más, mint a bölcsőtől a koporsóig szemlélet. A két pont összekötésével létrehozható egy fenntartható ipari modell. Új megközelítésben tehát a holnap tervezésére, mint a bölcsőtől bölcsőig elvre kell tekinteni.

Egy lehetséges válasz megtalálásáig egészen az ipari forradalom kezdetéig visszamehetnénk. A természet, mint hatalmas, kimeríthetetlen nyersanyagforrás lebegett a gazdaság előtt. Semmi jel nem mutatott arra, hogy egyszer ezek a készletek el is fogyhatnak, legkevésbé pedig az, hogy a termelés során keletkező hulladék, szennyeződés egyszer egy negatív visszacsatolás részei lehetnek. Egyre több kutatás lát napvilágot, hogy ismeretlen élettani hatású vegyületekkel vagyunk körbevéve a számítógép alkatrészeiben a műbőr csizmáig. Sajnos még mindig él a jelenlegi termelési szektorokban tévképzetként a természeti rendszerek sokszínűségének figyelmen kívül hagyása. Globális gazdasági folyamatok részeként, egy megtorpanás látható jelenünkben a hulladékgazdálkodás területén, ezen időszakot lehetne kihasználni új, innovációs ötletek kifejlesztésére. Lényegi tervezési részfeladatok hiányoznak a hagyományos szemléletben. A kitermeléstől a feldolgozáson át a felhasználásig, szinte egyetlen ponton nem avatkozunk be a tervezésbe, hogy a termék használat után ne lerakásra kerüljön. Értékes anyagok vesznek kárba, melyeket óriási energiaráfordítással termelünk ki. A szerves anyag nagy része is lerakókba kerül, kiesve így a természeti körforgásokból. Valójában mi, fogyasztók a termékre fordított nyersanyag csak töredékét (kb. 5 %) használjuk, fogyasztjuk el, míg eljut végleges formájáig. Minden más termékmaradvány eldobásra, pazarlásra kerül. Sok termék „beépített” elavulással tervezett. És hova jut ez a tetemes hulladékhegy? Visszacsatolva természeti, technológiai rendszereinkbe.
Ejtsünk pár szót az univerzális termelési rendszerekről. Azonos hatásfokra tervezve, a legrosszabb körülményeket figyelembevéve egységes terméket létrehozva, minél több hatóanyag hozzáadásával. Példaként a tisztítószereket említeném. A különböző víztípusokhoz is azonos hatóanyagú szerek használata. Tegyük fel, hogy tudatos tervezéssel figyelnek a vizes élőhelyek megóvására is, ezzel akár tápanyagot szolgáltatva. Édesvíz, sósvíz, pH, vízkeménység, ezek mind számításba veendő szempontok a környezetnek megfelelő termék kifejlesztésénél.
Tervezőként felmerülhet az a kérdés, hogy bizonyos anyagok mit keresnek a használati tárgyainkba? Mi szükség lehet rá? Így vásárlóként olyan plusz „termékekhez” jutunk, melyek rákkeltő hatásúak, magzatkárosító gázkibocsátásuk van, illetve bizonytalan egészségügyi kockázattal jár. Ezen toxinok adalékanyagként, katalizátorként szerepelnek a terméktervezésben, s a mai hulladékgazdálkodási gyakorlatoknak megfelelően nagy többsége az élő szervezetekbe jut.  Csak említés szinten, a megszaporodott allergiás betegeket hoznám fel.. A veleje a dolognak a természet közeli nyersanyagok, adalékanyagok választásán van.
A hulladék fogalmának kizárása természetesen úgy is történhet, hogy károsító hatásainkat csökkentve nem az újrahasznosítást szorgalmazzuk, hanem kevesebb terméket gyártunk. Szorgalmazni kell az üzleti szféra felé való nyitottságot, felvilágosítást nyújtva az ökológiai tudatosság előnyeiről. Átgondolt ösztönző erőkkel támogatni kell azon iparágakat, amelyek nyitottságot éreznek a hatékony erőforrás felhasználásra, megújuló energiaforrásokra, ezzel kevesebb „termékpluszt”, azaz hulladékot állítva elő.
Vizsgáljuk meg más szemüvegen keresztül a ma újrahasznosítását. Az esetek nagy többségében sajnos azt tapasztaljuk, hogy a másodlagos nyersanyagok minősége újrahasznosítást követően rohamosan csökken. Különböző típusú műanyagokat kevernek össze, ezzel befolyásolva fizikai tulajdonságaikat. A fémek minősége, a minőségi állapotban értékes fémek mennyisége szintén csökken, így több adalékanyagot felhasználva érhető el a kívánt anyagtulajdonság. Az eredmény ugyanaz, néhány életciklussal meghosszabbított élettartam után lerakóba, vagy égetésre kerül. Ennek tükrében érdemes elgondolkodni azon, ha egy anyagot újrahasznosítanak, nem feltétlen jelent környezetvédelmi szempontból értékeset is. A felszínes ökológiai látásmód, s ennek elfogadása (!), anélkül, hogy ismernénk teljes hatását, sok esetben ártó hatású a tudatos szemléletmód kialakításában.
Természetesen az itt ismertetett folyamatoknak is vannak mellékhatásai, a különbség abban rejlik, hogy utóbbi kiaknázza a természet komplexitásából eredő előnyöket. A folyamatok tervezettek, anélkül, hogy kárt okoznának. Az ökohatásosság által vezérelt tervezés túlmutat a termék elsődleges funkcióján, ahhoz rendszerszemlélettel közelít. Széles eszköztárat alkalmazva, a forradalmi innovációtól akár egy meglévő rendszer optimalizálásáig, bekapcsolódhatunk a természet körforgásába.
Vegyük most szemügyre a csomagolóanyagok problémáját. Miért van az, hogy fogkrémes tubusunk élettartama sokszorosan felülmúlja a ténylegesen használt fogkrémét? És a joghurtos pohár? Önkormányzatoknak, hulladékgazdálkodási cégeknek, mint látjuk, komoly fejtörést okoz a funkcióját betöltött frakció kezelése. Lassítva Földünk érzékeny egyensúlyát károsító szennyezését, több létező példa él a biológiailag lebomló csomagolóanyagok között. Használat után szerves anyagtartalmával gazdagíthatná a természetet. Esetleg a cipők talpa is készülhetne ilyen anyag(ok)ból. Formatervezőknek igazi kihívást jelent ilyen termékek tervezése!
Ügyelni kell, hogy a tápanyagkörforgásba nem kerülhetnek karcinogén, mutagén, egyszóval káros anyagok, elkerülve a szennyezést.
Egy eddig ritkán hallott fogalommal folytatom, ez pedig a szolgáltató termék. Az értékes nyersanyagokat használó iparágak számára jelenthet nagy előnyt, ugyanis termék helyett szolgáltatást nyújtanak. Megveszek tízezer óra tv-nézést, például. Mert mi szükségem lehet a kadmiumra, esetleg ólomra, vagy a képcső üvegre? A gyártó cég érdekében áll a visszagyűjtés, hiszen saját reciklálási folyamatába tökéletesen beleillik a többé nem használt termék. Kiforrott technológiával rendelkezik, tisztában van az alapanyagokkal, belőle magas anyagtisztaságú forrást nyerhet, és nagy részben függetleníti magát a nyersanyag piac prognosztizált akadozásától. A fogyasztónak pedig nem kell azon gondolkodnia, hogyan tüntesse el lehasznált háztartási eszközeit.
A cikk utolsó részében kísérletet teszek olyan fogalmak ismertetésére, melyek elsősorban természettudományos körökben bírnak jelentéssel. Ötlete(eke)t adva az intelligens tervezésnek, hogy igen is meríthetünk a Földünket irányító komplex rendszerekből.
•    Példáimat az önszerveződéssel kezdem, s egyben a nanotechnológia egyik kiugrási pontjával is. Olyan lencsék kifejlesztése, amelyek a tenger hullámairól visszaverődő fény tulajdonságait hordozza magában.
•    Említhetném a szén-dioxidot, mint tápanyagot. Növényeink számára nélkülözhetetlen, úgymond az élet alapja. Rejtett tartalékok sora van még e területen, hogyan hasznosítható eredményesen ezen üvegházhatást okozó vegyület.
•    Napenergia. Részletes bemutatására, alkalmazási módszereire szakkönyvek sora áll rendelkezésre. Annyit érdemes megemlíteni, hogy komoly iparágról lévén szó, hónapról hónapra nagyobb teljesítményű technológiák látnak napvilágot.
•    A forma, mint vezérelv. Hihetetlennek tűnik, de a pávatollban nincsenek pigmentek, mégis megcsodáljuk mindannyian a szépségét. A megoldás a toll felépítésében rejlik. Említhetném még a tengeralattjárók formáját, melyek vízi életformákról lettek „mintázva”. Vagy például egy különös növény a lótuszvirág, leveléhez nem tapad semmi. Ösztönző lehet ruhák tervezésénél.
•    Zöld kémia elterjedése. Közismert példa a pókfonál, szakítószilárdsága az acéllal vetekszik. De ennek a szakterületnek komoly kihívásai vannak, károsanyagoktól mentes katalizátorok, adalékanyagok kifejlesztésében is.
•    Biodegradáció elterjedése a csomagolóanyagok körében. Okos tervezéssel természetbarát termékek fejleszthetők, megszabadulva a felesleges csomagolástól, az a természetbe szerves anyagként kerül vissza.
•    Előző ponttal szoros korrelációt mutat, a termékenység fokozása. Fokozott szerves anyag használata a tervezésnél.
•    Érzékelés, válaszadás. Élőlények sorai fejlesztettek ki kifinomult érzékszerveket, melyek akár ötletként is beültethetők lennének. A Volvo fejlesztéseiben kiemelt szerepet kap ennek vizsgálata.

A sort hely hiányában nem folytatom, ugyanakkor érzékeltetni szerettem volna, milyen gazdag tárházát használhatjuk fel a természet működési elemeiből. Egy minden szektort érintő hulladékgazdálkodási szcenáriót vázoltam, ahol a szelektív gyűjtésnek ugyanúgy szerepe van, mint az innovációt támogató pályázatoknak. A hulladék – probléma közös ügyünk, s ebben segíthet a tudatosság minél szélesebb körű aktiválódása.

Koltai Tamás
 

Kiemelnék két nagyon szimpatikus és eléggé új kampányt.

Az egyik abszolút klíma témájú. The Prince's Rainforests Project az esőerdők megmentéséről szól és nem más adta hozzá a nevét, mint Károly walesi herceg. A klipben több ismert személy feltűnik a Dalai lámától Harrison Fordig.

Készítsetek saját üzenetet a hivatalos weboldalon: http://www.rainforestsos.org/

A másik kampány a hangzatos Playing for change nevet kapta. Valójában a békés együttélésre koncentrál, mely üzenetet jobbnál jobb zenéken keresztül szeretné átadni. Előadói utcazenészek és hivatalos zenészek a világ minden tájáról.

Immáron zenék hada található a hivatalos weboldalon: http://playingforchange.com/

Kirakom ide azért a személyes kedvencemet:

Hogy a Klímairodánál maradjunk, ajánlom figyelmetekbe saját projektünk zenéjét is:

http://www.klimairoda.hu/content/media_pestiest.html

Itt tölthetitek le a Világvége rákkendról számot is. A jelszó: "karbontudatos"

Fenntartható építészet, ökoház, bioház,címkék és minősítések repkednek minden felé a zseni átlát a káoszon, mint tudjuk, de azért én szeretem a rendet.

Először is hogyan is van ez a fenntartósdi az építészettel ?

Némileg fenntartással kezelhetik a témát,akiknél nagyon nagy homály fedi ismereteinek eme részét! 

Fenntartható építészet alatt azt az építkezési formát értjük, ahol az ember/ emberiség a természettel nagyobb összhangban vagy esetleg a teljes harmóniában van.

Ha jobban belegondolunk ez nem újkeletű dolog, csak a középkorban még nem igen lehetett hallani, hogy „passzív házam van, öcsém” (hiszen akkor mindenkinek az volt). Különféle megnevezések hallatán az ember fia/ lánya esetleg  azt hiheti, hogy ezek egy azon  épülettípus különféle megnevezései.

Nos kedves  olvasó, azzal a hírrel szolgálhatok, hogy fenntartható építészeti műremekeket több kategóriába soroljuk az önellátási és károsanyag kibocsátási szintjüknek megfelelően.

Egy dologban megegyeznek, hogy a „hagyományos „házaknál” mindenképpen alacsonyabb a környezetterhelésük.. 

Mivel építész kollégák már megfogalmazták ezek leírását, most nemes egyszerűséggel belinkelem nektek az http://ingatlanmenedzser.hu/luxus/200809 09_mar_valosag_az_onellato_haz.aspx oldaláról nem eltulajdonítva és megköszönve, hogy ezzel megszűntetjük az eddig ránk vonatkozó mondást: A tudás üldöz, de én gyorsabb vagyok! Akkor lassítsunk…

Végigolvasva a kategóriákat, ha már a lelkiismeret furdalás karmai mardosnak, hogy „Ó anyám miért is születtem hagyományos házba!!??!!” csodálkozunk ezen az egész lakcímke mizérián?

Mikor egyeseknek szerencséjük lehet,akár teljesen „nullszaldós” épületben tengetni életüket, mások meg még mindig a fosszilis energiák tűzében égnek?

Egyet mondhatok, minden szénalapú energia forrás terheli a környezet és ilyen a földgáz is vagy a kőolaj, de én azért atomtemető mellé se költöznék…Környezetterhelése leginkább a levegőbe kerülő szén-dioxid üvegházhatásán keresztül nyilvánul meg.

Ezzel szemben a megújuló erőforrásokat nem lehet kimeríteni. Ezek a szélenergia, napenergia, vízenergia, földhő illetve, ha tovább gondoljuk,akkor a biogáz, illetve biomassza és értelemszerűen nem juttatnak + CO2-t a légtérbe. Azon kívül stabilan a rendelkezésünkre állnak. (Ezekről bővebben az Alternatív energia részben olvashatsz a honlapon)

Na de kanyarodjunk csak vissza! 

Lakcímke

Ki hitte volna, hogy a belvárosi háztömbök lassan őskori leletnek számító nyílászáróin csak úgy ömlik a szabadba a meleg levegő. Néhol lassan már szellőztetni is fölösleges…

Mivel az összes elfogyasztott energia 40 %-a az épületekben kerül felhasználásra és hallottunk bizonyos energia csökkentési kötelezettségről ( EU-Klímacsomag három húszas, na nem a gyorsvonat, hanem 20%-os energia felhasználás csökkentés, 20%-os energiahatékonyság növelés és 20%-os alternatív energia használati arány a változatosság kedvéért 2020-ig) Az EU minden tagország számára kötelezővé tette az energetikai tanúsítványt, mely nálunk Lakcimke néven fut. Ez igencsak hasznosnak bizonyul az ingatlanvásárlók illetve a fenntartható fejlődés „harcosai” számára is.

Előbbiek esetében vásárláskor egyértelműen látszódik, hogy az adott épület műszaki állapota (szigetelése, fűtési rendszere, hőveszteségei) alapján mekkora lesz az éves várható energiafogyasztása.  És mivel a rossz energiatanúsítvány csökkenti az ingatlan értékét, megéri majd elfogadható állapotba hozni azt, minek következtében nő az épület energiahatékonysága, ez kevesebb károsanyag kibocsátással jár és így közelebb kerülünk a fenntartható fejlődés nagyon is logikus elveihez.

A tanúsítvány az ingatlanokat A+-tól értékeli I-ig energiahatékonyságuk alapján. A C kategória, amely a hatósági követelményeknek éppen megfelel.(Tanulói szaknyelven ez a kettes…)

Az új épületek esetében már 2009 január 1.-jétől érvényben van a kötelező jelleg. Az eladásnál és bérbeadásnál még 2012-ig nem szükséges ennek elkészíttetése, de ha mégis igényt tartunk rá, akkor tanúsítást a Magyar Mérnöki Kamara vagy a Magyar Építész Kamara névjegyzékébe felvett tanúsítók végezhetnek.

Na és ennek anyagi vonzataként a fáma úgy szól, hogy max 11.000 Ft-os munkadíj illetve járulékos költségek számolhatóak el. Ahol alaposabb műszaki felmérés szükséges és ilyen a legtöbb használt lakás, ott a díj nagyjából 25.000 körül alakul.

Ez egy lakás értékéhez képest elhanyagolható összeg, úgyhogy címkézésre fel!

Aki részletesebben szeretne olvasni a témáról, annak www.lakcimke.hu

Muzsnyai Márti