Az utazás
Május 31-én, kora reggel hat újdonsült Klímanagykövet (Anna, Iló, Szilvi, Balázs, Tomi és Maya) indult útnak, hogy részt vehessen az idei év legelső Climate Camp-jén, mely a ’Community-led innovation in climate change’ címet viselte. Izgatottan vártuk a képzést, az előadásokat és a találkozást a többi ország nagyköveteivel, és nem utolsósorban nagyon kíváncsiak voltunk magára a helyre is: a 2000 lelkes skót falura, Comrie-ra, mert elődeink, akik már jártak ott, igencsak irigykedtek, amikor meghallották, hova is fogunk utazni. Jószerével az egész vasárnapunk utazásra ment el - szerencsére azért belefért még egy Edinburgh-i városnézős séta is -, így nem is lehetett volna jobb helyre érkezni, mint a csendes, zöldellő skót vidékre, ahol egy jó adag birkával körülvéve várt minket a kedves Comrie Croft, ahol az elkövetkező négy napot töltöttük.
Az első napunk
Az első reggel, ahogy befejeztük az igazán kedves házigazdáinktól kapott reggelinket, a kb. 25 fős nemzetközi csapat, átvonult az előadó terembe. Egyszerű asztalok, egyszerű székek, egy előadó, sok tanulni vágyó fiatal és tiszta vidéki frissesség a levegőben! Az egész olyan pozitív, olyan inspiráló! Nem azért jöttünk mi ide, hogy csak úgy legyünk, hanem azért, hogy gondolkodjunk, eszméket cseréljünk, nevetve oldjunk meg globális problémákat a magunk szintjén. A nap elején Alan Caldwell, a Comrie-i közösség egyik mozgatórugója, aki a négy napos tréningünket vezette bemutatta nekünk, hogy mi is vár ránk a „kiképzés” alatt. Elmondta, hogy minden etap egy Comrira levetített példából fog indulni, majd nekünk kell a saját projektünk adott részét csiszolgatnunk, majd prezentálnunk, mint egy része az egésznek. Az első feladat az volt, hogy legyen egy saját ötletünk, amin tudunk dolgozni, és az év során meg tudjuk valósítani, mint projekt! A csapatok először, nem lettek megkeverve, mert fontos volt, hogy minden országnak legyen egy sajátja, amihez tudnak nemzetközi inputokat is gyűjteni a hét során. Csapatunk nem sokat tétovázva, kiválasztotta a már korábban kiagyalt szerteágazó projektötletek közül az ígéretesnek tűnő „Klimanók” projektet, amit egy csodálatos, afféle freemind technikával vizualizáltunk egy nagy lapra és gyorsan prezentáltuk a többi csapatnak. Talán hogy a következő etapnál a magyar csapatot Alan szétosztotta a szélrózsa minden irányába, hogy a többi csapathoz csatlakozván segítsünk nekik, árulkodó lehet. :-)
Ebéd után újult erővel folytattuk a munkát. Ezúttal vegyes csapatokban dolgoztunk, egy-egy projektötlet eladhatóságát és népszerűsítését kellett átgondolnunk és megterveznünk. Illusztrációként és példaként Alan egy vetítést hozott nekünk, mely a comrie-i közösség egyik nagy tervét mutatta be röviden – a Cultybraggan projektet, amiről később még többet tudhattunk meg (és tudhattok meg Ti is, ha továbbolvassátok a bejegyzést! ;-)
Az első feladat prezentálása után aztán arra a témára koncentráltunk, hogy hogyan lehet megragadni és egy kezdeményezés mellé állítani az embereket, azaz hogyan lehet megteremteni a közösséget, amivel dolgozni fogsz. Aki tervezett és szervezett már bármiféle programot, tudja, hogy ez korántsem egyszerű. Alan nagyon frappánsan foglalta össze tapasztalatait egy ”harmados szabályban”. Ő úgy találta, hogy általában az emberek egyharmada viszonylag kevés energiával bevonható, meggyőzhető – ők azok, akik a kezdetektől fogva az ötleted mellett állnak és a motorját alkotják az egész kezdeményezésnek, természetesen a második harmaddal karöltve, akik, ha valamilyen úton-módon meggyőzöd őket, szintén lelkesen és szívesen dolgoznak majd veled akár azon is, hogy a harmadik harmaddal boldogulj. Ez utóbbi csapat Alan szerint azokból áll, akik vagy nagyon nehezen meggyőzhetők vagy egyáltalán nem. Ide tartoznak azok az emberek, akik az ellenzői lesznek a kezdeményezésnek, legyen az bármennyire is jó a közösségnek. Természetesen mindegyik réteggel számolni kell, amikor az ember ilyen munkához lát – nekünk is ezen kellett tehát elgondolkoznunk, majd röviden bemutatni, mire is jutottunk.
Késő délután aztán, a programot – a mosolygós napsütés örömére – hangyányit módosítva rövid sétát tettünk először a major környékén - sárga virágú bokrokkal szegélyezett, kanyargós utakon, majd erdei ösvényen -, aztán besétáltunk Comrie-ba is, hogy még vacsora előtt megcsodáljuk a bájos falusi házakat is és hogy az őrült magyar csapat belebújhasson egy gyanútlan, piros telefonfülkébe.
Az este aztán jó hangulatú beszélgetéssel és némi focival zárult – a kempingbe ugyanis bevette magát néhány hetedikes dán kisdiák (osztálykiránduláson voltak!), így a szenegáli-iráni-ír-magyar- csapat és a skandináv utánpótlás alaposan összekeverve remek barátságos mérkőzéssel zárta az amúgy is jó hangulatúra sikeredett hétfői napot.
A második napunk
A második nap délelőttjén a „Steering group”, azaz a „Vezető csoport” felállításával, szerepével és feladataival foglalkoztunk.
A délelőtt igen hamar eltelt a szorgos munka hevében. Ezen alkalommal még a „saját”, ország szerinti csapatban dolgoztunk. Miután Alan jóvoltából a közösségi projekttervezés további részleteit is megismertük, indulhatott a csapatmunka. Az ún. Steering group pontos szerepének meghatározása, a szükséges tagok, szerepköreik megnevezése, valamint a szervezeten belüli struktúra kialakítása volt a feladatunk. A Klímanós projektre koncentrálva egy gyönyörű ábrán rögzítettük elképzeléseinket. A részletek kidolgozására irányuló csapatmunka és a heves eszmecserék nagyon hasznosnak bizonyultak arra, hogy tisztázzuk a (csak) látszólag egyértelmű alapvető fogalmakat, határokat és az elképzeléseinket összehangoljuk.
A délután főként azzal foglalkoztunk, hogy miként vonhatjuk be egy-egy projektbe a résztvevőket. A Comrieról készült videó bemutatása után immár nem nemzetiségenként, hanem kevert csoportokban dolgoztunk, ki-ki azon a Challenge-en, amit a legszimpatikusabbnak talált a hétfőn prezentáltak közül. Érdekes volt látni, hogy a ’how to sell the sizzle’ elvet miként lehet ráhúzni bármelyik ötletre, akárki is dobta a közösbe, miután megtaláltuk a legvonzóbb pontjait. A délután John Ferguson, a Binn Eco Park stratégiai igazgatójának előadásával zárult.
A kellemes és hasznos délutánt egy igazán jó hangulatú este követte, hegedűvel, gitárral, énekkel, tánccal, beszélgetéssel, nevetéssel.
A harmadik napunk
Szerdán az immáron szokásossá vált fejenként „két-focicsapatnyi” reggeli elfogyasztása után boldogon konstatáltuk: Skócia a napfény országa! Az idő rendületlenül gyönyörű volt, és bárányokat is égen nem, csak földön láttunk.
A délelőtt nagy részét a szállásadónkkal töltöttük. Körbevezetett a birtokán, mesélt Comrie Croft ötletéről, a megvalósításról, és arról, hogy milyen jövőbeli beruházásokat terveznek. A szállás nem csupán egy hostel, annál jóval több. A tanya két épületét hostellé alakították, a harmadik épület pedig előadó-teremként funkcionál. Ezen felül a tanyán elszórtan sátorhelyek kerület kialakításra, illetve immáron a környék biciklivel való felfedezése sem ütközik akadályba, hiszen a birtokon egy bicikli-kölcsönzőt is létrehoztak.
A jövőben tervezik egy helyi termékekből, helyi recept alapján elkészült ételeket kínáló étterem kialakítását, illetve a tulajdonos hosszú távú tervei között szerepel a terület egy részén passzív házak építése, majd értékesítése. Ezen projekt egyelőre kidolgozás alatt áll, néhány koncepcionális kérdés még kérdéses. Például, hogy mivel lehetne feljutni, az egyébként festői látványt nyújtó domboldalra. Gépkocsi közlekedést ugyanis nem szeretnének a környéken, ahhoz azonban meg túl meredek és távol van a közúttól, hogy gyalogosan cipekedjenek a jövőbeli lakók. Részünkről a jó öreg szamarat tudnánk nekik ajánlani, - no nem a Ladára gondolunk itt - megbízható, és igen környezetbarát jószág! Ehhez azonban úgy döntöttem, megvárom, míg a légi közlekedés is napelemes lesz (jujj de ciki lenne ott az éjszakai repülés! :D), vagy legalábbis bioetanolos.
A Comrie-beli tapasztalatszerzés nagyon fontos állomásához érkeztünk el ezen a délutánon. Izgalommal vártunk mi tárul a szemünk elé. Terepszemlére mentünk az oly sokat emlegetett Cultybraggon-ba. Ezután a várva várt dragonok (szakértők) is eljöttek körünkbe.
Cultybraggon-t egy volt katonai képző és fogolytábor területén alakították ki, amelyhez egy erdős domboldal is csatlakozik. A 36,5 hektáros területet 2007 júliusában 350 ezer fontos banki hitel (Tudor Trust) segítségével vásároltak meg az államtól. A CDT legfontosabb projektjének helyszínét jártuk be, ahol Alan vázolta a park 10 éves fejlesztési tervét. Egy igazi hosszú távú fenntartható közösségi fejlesztés!
Számos, a falu fenntartható fejlesztését szolgáló tevékenység és beruházást megtekinthettünk. Ami már megvalósult: a kézműves műhelyek és a kis családi hobbikertek, ahol a faluból több mint 50 család termeli a saját zöldségét. Az egyik épületben shitake gombát is termeszt egy helyi vállalkozó. A park központjában működik egy helyi vállalkozás, aki étel- és rendezvényszolgáltatással foglalkozik. Területet akarnak kialakítani fólia alatti és üvegházas zöldségtermesztésre. A parkban létre akarnak hozni egy sport és pihenő övezetet. A faluból a parkba vezet egy út, amit kerékpárúttá kívánnak fejleszteni, de egyelőre nem sikerült megállapodni a termelővel, akinek a földjét keresztezi.
Számos további ötlet, ami megvalósítás előtt áll: egy közösségi gyümölcsültetvény telepítése, amely termésből helyben készítenének almabort (cider). A nukleáris bunkert archívumnak, dokumentum raktárnak kívánnak hasznosítani. Több bioüzemanyag állomást is fel akarnak építeni, amihez a helyi lakossági hulladék komposztját is felhasználnák. A hegyoldalban ökoházakat építenek fenntartható módon, amelyeket turistáknak és egyéb nyaralóknak bérbe adnak. Skót építészeket kértek fel egy verseny keretében, hogy tervezzék meg a környezetbarát, passzív házakat. Végül az anonim versenyből egy Comrie-beli építész terve jött ki győztesen. A skót kormány támogatja az innovatív technológiák alkalmazását, így további forrásokhoz juthatnak az ökoházak építéséhez. Két lakóházat is terveznek építeni, amit aztán értékesítenek. Alapítani akarnak egy elektromos autó klubbot, amelynek autói bérelhetők lesznek, és a parkban lehet azokat energiával feltölteni. Szövetkezeti gazda bolt létrehozása is a tervek között szerepel. A tevékenységekből befolyó bevételekből a hitelt törlesztik, és további fejlesztéseket valósítanak meg.
Megtudtuk, hogy a Comrie Carbon Challenge szervezett egy elektromos áram csökkentő versenyt, amiben 25 család vett részt. A 3 nyertes ajándék utalványt kapott, amit csak Comrie-ban a helyi boltokban és kereskedőknél költhettek el, ezzel is a falu fenntarthatóságát támogatták. A falu 1000 háztartásából 500 háztartás energiafelhasználását elemezték, ezek közül pedig 300 vesz részt az energia megtakarítási programban.
A terepszemle után a tanyán a képzőközpontban folytattuk a munkát, amibe bekapcsolódott négy meghívott szakértő (dragon). Klímanós projekt ötletünk kidolgozásában és további elemzésében segített bennünket. Lehetőségünk volt a szakértőknek bemutatni a projektjeinket. A Klímanós projekt ötlete és terve lenyűgözte őket, és bátorítást kaptunk, hogy nagyon jó úton haladunk a gyerekek részére tervezett környezeti nevelésben. Ezután a Royal Hotel felé vettük az irányt, hogy a búcsúvacsoránkat igen jó, igen skót hangulatban ott költsük el.
A búcsúzás
Reggel néhányan kellemes fejfájással ébredhettünk. Amint Alan megmondta, „hang-over”-t adni a vendégszeretet legkifejezőbb eszköze. Az utolsó ham & eggs elfogyasztása után gyors pakolásba, ágyneműhúzásba kezdtünk, és miután lélekben felkészültünk a hosszú útra ami előttünk állt szépen sorban elfoglaltuk helyünket a kedvenc buszsofőrünk vezette kedvenc buszunkon. Még mindig nem állt a fülünk sofőrünk akcentusára, de annyi gyakorlata már mindannyiunknak van, hogy a meg nem értést tökéletesen álcázzuk (ezen képesség kifejlesztése hosszas egyetemi tanulmányokat követel, de megéri!).
A reptéren még barátkoztunk egyet a szlovén csapattal, majd tőlük is könnyes búcsút véve London felé vettük az irányt. Ott 4 órás izgatott várakozás várt reánk, melyet végül Szilvi papája tudott csak feloldani bennünk.
Mindent egybe számítva-gyúrva-kivonatolva! Sokat tanultunk, tapasztalatot gyűjtöttünk és kedves emberekre leltünk!
.jpg)
.jpg)
.jpg)
Utolsó kommentek