klímairoda.blog

Kedden reggel a különkártya birtokában is csekély két és fél óra alatt jutottam be a Bella Centerbe egy utolsó körképet készíteni. Mivel körülbelül még egy órám volt a kártya birtokában (déltől már a következő British Council-kolléga használta), így előadás vagy side-event szóba sem jöhetett, lássunk egy-két képet a folytatásban. Az esemény egyik legforgalmasabb helye az alábbi üvegházszerűség volt, innen nyílt szinte az összes komolyabb terem, nagyjából ilyen tömeggel lehetett számolni reggel kilenc és este kilenc között folyamatosan.

A folyosókon nagyon gyakoriak voltak a különböző NGO-k által szervezett kisebb-nagyobb megmozdulások, általában éneklés, szavalat, feltűnő jelmezben, kemény feliratokkal. Nem tudom, ezek milyen hatással voltak a delegáltak előre átgondolt nyilatkozataira, de forgalmi dugót gyakran okoztak a siető dolgozók örömére.

Felfedeztem, hogy az épület mögött álló szélturbinához sokkal közelebb lehet jutni, mint azt gondoltam volna, így ha ablak mögül is, de sikerült elfogadható portrét készítenem a monstrumról. Nem sokkal később felleltem a hölgy paramétereit is, 2009 februárja óta üzemel a Bella Center mögött, összesen 777 tonna szén-dioxid kibocsátástól kímélte meg a világot. Ez nagy átlagban mondjuk 1500 ember átlagos 1 átszállásos európán belüli repülőútja során kibocsátott szén-dioxid mennyisége. Ez azt jelentené, hogy egy szélturbinát felállítva, egy év alatt kb. 2000 fő európai repülőútját lehetne ezzel a megoldással offsetelni, ami még a sármelléki repülőtér forgalmának is csak egy nagyon kis részét tenné ki...

Búcsú gyanánt távozás előtt még gyorsan lőttem egy képet a bejárat feletti feliratról, ez fogadja az érkezőket, majd pedig a repülőtér felé vettem az irányt.

Egy korábbi posztban kifejtettem, hogy Koppenhága belvárosa nincs elárasztva a COP15-tel kapcsolatos poszterekkel, reklámokkal; nos, a repülőtéren merőben más a helyzet. Kezdetnek rögtön a bejárati csarnokban két hatalmas molinó fogadja az érkezőket.

Szerintem azért jó mindkettő, mert mennyiségeket érzékeltetnek és egy rövid egyszerű példával megmutatják, hogy mennyi az annyi.

A szélenergiára visszatérve: a repülőgépek szén-dioxidkibocsátása kifejezetten magas, így  korábban talán egy kicsit méltatlan helyzetbe hoztam a szélturbinákat. Nem arról van szó, hogy használhatatlanok a szélgenerátorok, csak nagyon kicsi az energiasűrűség, amit ki tudnak aknázni, így sok kell belőlük ahhoz, hogy ország-szinten alkalmazni lehessen őket. Dániában ez megvan, sőt a széljárás tekintetében kifejezetten szerencsések, így az ország energiaellátásának 20%-a szélenergiából származik. Ezzel kapcsolatosan láttam az egyik legjobban eltalált reklámot a Kastrup reptéren: két dán vállalat, a Vestas és a Lego összefogásából. A Vestas Wind Systems a világpiac majdnem 30%-át birtokolja a szélturbinák területén, a Lego-t remélem senkinek nem kell bemutatni, lényeg hogy az alábbi játszósarkot alkották valamelyik folyosón a gyerekekkel utazók nagy örömére. A középső 3 méter magas turbina legóból van és forog folyamatosan, az alatta levő tálcában pedig nyolc-tíz doboznyi legó segítségével lehet megvalósítani a jövő technológiáját. :D

Zárszó helyett egy zárképpel szeretném a helyszíni beszámolókat befejezni és megköszönni a figyelmet, tartsuk szem előtt az alábbiakat megszívlelendő üzenetként!

Hétfőn a skót British Council által szervezett Climate Change Eventen vehettünk részt, melyet a Mogens Dahl Koncertsalban tartottak. Az épület nagyon szimpatikus volt, a sok világosság és fehér szín miatt egészen vidám hangulatot árasztott, miközben kint szemerkélő eső fogadta az embereket.

A program nagyjából előadásokból állt, mint azt a mellékelt ábra is mutatja. Javarészt skót szakértők, parlamenti képviselők, egyetemi tanárok tartottak kerekasztal-beszélgetést, rövid beszámolókat arról, hogy Skócia miként kíván vezető szerepet vállalni a klímaváltozás elleni küzdelemben. A sok terv mellett az sem elhanyagolható, hogy elsősorban pozitív példával igyekeznének elöljárni, 2050-re az energiaellátásuk 42%-át szeretnék megújuló energiaforrásokból fedezni. Erre bejelentésre előkerült egy 42 fokos whisky is... Azért azt meg kell jegyezni, hogy az előzetes beharangozáshoz képest a hétfői nap korántsem a climate advocate-ek és a climate championok (a BC egy másik hasonló programjának résztvevői) fejlődését vagy networkingjét szolgáló programsorozat volt, de a helyette végighallgatott előadásokra sem mondhatjuk, hogy minden nap hozzájuthattunk volna. Egy rövid megbeszélést azért tartottak az advocate-ek és a championok, ez így nézett ki a galériáról.

Délután a kettévált a hazai küldöttség: Ákos ott maradt a skót napon, jómagam viszont ismét a Bella Center felé vettem az irányt, mivel a keddtől megharmadolt belépőkártya-mennyiség korántsem tűnt megbízható eszköznek a bejutáshoz. Hatalmas tömeg volt a Bella Center előtt, főleg a regisztrációnál álltak sorban sokan, volt olyan szerencsétlen, aki öt órája fagyoskodott a hidegben. Valahogy ez a biztonsági ellenőrzés, regisztráció, sorbanállás téma  logisztikailag meghaladta a szervezők képességét, pedig már léteznek sokezer ember gyors mozgatására szakosodott intézmények, stadionoknak hívják őket. A Bella Center egy része ideiglenesen kialakított acélvázas sátrakból áll, ezeket valahogy csak meg lehetett volna csinálni úgy, hogy ne csak egy két és fél méter széles csövön lehessen bejutni a több ezer négyzetméternyi tárgyalóterületre. És itt még azon sem kellene görcsölni, hogy az újpest és fradi drukkerek a stadion két ellentétes oldalán menjenek ki lehetőleg, még a delegáltak és a tüntetők sem fognak a metrón verekedni...

A délután és este hátralevő részét nagyrészt dokumentálással töltöttem, igyekeztem mindent bejárni, lefotózni, felírni, megjegyezni. Eközben megtaláltam egy külön teremben az amerikai küldöttség saját világát, nagyon stílusosan, amerikaiasan berendezett sarkot alkottak maguknak, állandó CNN hírekkel, egy-két ücsörgő, szemmel láthatólag tudós emberrel, meg az alábbi nagy színes, kivetített földgömbbel, miközben egy harmadik fickó magyarázta hogy mi is ez (meglepő módon az egyes területek felett mért szén-dioxid koncentráció látható éppen rajta).

Az amerikai pavilonnal pont szemben található az EU kék-narancssárga pavilonja, teljesen más jellegű, egy teljesen nyitott térben van, szinte anélkül át lehet sétálni rajta, hogy észrevenné az ember, hogy ez egy kiállítótér. Kávézó, egy-két nagyobb fotel, sőt karácsonyfánk is van, sok jókívánsággal az arrajáróktól (világbéke és hasonók). Kétségkívül emberségesebb környezet, de inkább ilyen pihenjen-öt-percet hangulatú pavilon, minthogy a dönteni-kell-mert-késő-van érzést keltené.

Ezenkívül megtaláltam a kedvenc NGO-kezdeményezésemet: minden nap kiosztják az alábbi címet, szerintem fantasztikus.

Rádaásul pont az egyik legnagyobb forgalmú ösvény mellett van, a delegáltak is kénytelenek elmenni mellette, ha be akarnak jutni a plenáris ülésekre, így oda-vissza kénytelenek megnézni. Mellékelem a hétfői eredményhirdetést is, nem lesz nagy meglepetés.

A vasárnap a COP15 esetében is különleges: csak bizonyos szervezetek vehettek részt a mai napon a Bella center eseményein. Kár hogy ez csak akkor derült ki, amikor odaértünk... Így aztán alternatív programot kellett alkotni, először Orestad, a Bella Center szűk környéke került az étlapra. Elnézést a minőségért, koszos volt a metró ablaka.

Körbejártam a kis városrész központját, körös-körül ökoépületek, alapvetően az üveg-fa-acél különböző variációiból, köztük magasvasút álruhában a metró kúszik, alul pedig tisztavízű kanálisnak kinéző pocsolyák vannak, de el nem tudom képzelni, hogy mi a funkciójuk.

Lehet, hogy simán dekorációs célt szolgálnak. A bennszülöttek itt is alapvetően bicikliznek, ami elég nagy fegyvertény a mai időjárást figyelembe véve.

Orestad után Koppenhága belvárosa következett, itt a karácsony shoppingolás szelleme meglehetősen elnyomja a COP15-plakátokat, de összességében még mindig érzékelni a városkép alapján, hogy valami nagyobb program van 15 kilométeres körzetben. Kicsit olyan a hangulat időnként a városban, mintha egy nagyobb rangadón lennénk, ott az azonos mezt és parókát viselők ugranak egymás nyakába, itt meg a UNFCCC feliratú kitűzővel rohangászó emberek mosolyognak egymásra a metrón. Mindenesetre a COP15 a belvárosban is fel-felbukkan itt-ott, tereken, metrómegállókban, plakátokon, illetve a side-event-ek (nincs rá normális magyar kifejezés) formájában.

A nap hátralevő részét ezek a COP15-tel párhuzamosan megrendezett, de kapcsolódó események uralták. Délután egy kisebb csapat klímanagykövet (kemény három fő), úgy döntött, alámerül a zöldek világába: elmentünk Christianiába, kiléptünk az EU területéről, hogy meghallgassunk néhány előadást fenntartható építkezés témában. Összességében az előadások sokkal jobb képet hagytak maguk után, mint azt előtte gondoltuk, de még mindig ugyanott tartok a do-it-yourself, make-your-own-food, én-házam-én-váram témában: ha mind a hat és fél milliárt ember a saját kiskertjében akarja megtermelni a napi betevőt, nemhogy három (ha minden ma élő ember a nyugat-európai életszínvonalon élne, ennyi Földre lenne szükségünk), de öt Föld sem lenne elég. Persze, bizonyos mértékig működik, paradicsomot lehet termelni az ablakban, cserépben is, de próbálja meg valaki az évente megevett 2 disznót, 15 csirkét meg 80 kiló krumplit ugyanott előállítani.

Christiania után éles váltással a Bright Green Expedition következett, három metrómegállóval arrébb egy hatalmas csarnokban ugyanis 170-nél is több nagyvállalat, nemzeti hivatal, NGO és egyéb szervezet mutathatta be technikai vívmányait, újításait a fenntarthatósággal kapcsolatban.

Nagyon profinak tűnt az egész esemény, meglehetőesen sok szemléltető eszközt hoztak a kiállítók, nem csak brosúrát gyűjteni és csevegni lehetett, hanem például végigpróbálni az összes jelenlevő hibrid- és elektromos autót, szimulátorokat, sőt a Segway-eknek külön pályát építettek. Ugyanígy voltak pici szélturbinák is, amit fújkálni lehetett, hogy érzékelje a kedves vendég, mennyire kevés energia is elég a működtetésükhöz; valamint rengeteg tekerős-taposós áramfejlesztő szerkezet, simogatható életnagyságú műjegesmedve, igazi gleccserjég és érintőképernyős nagy földgömb is volt, ezek különösen a gyerkőcök körében volt népszerűek.

Expo létére nagyon interaktív kiállítás volt, ugyanakkor a kiállítókkal elbeszélgetve érzékelni lehetett, hogy profikkal áll szemben a látogató, nincs mellébeszélés. Az állandú nézelődés mellett előadásokkal is igyekzetek odavonzani az embereket: IPCC-tagoktól kezdve vállalatvezérigazgatókig népes társaság került a nagyérdemű elé, változatos témákkal. A képen Dr. Rajenda Kumar Pachauri (Chair of the Intergovernmental Panel on Climate Change) látható beszéde közben, becslésem szerint ezer felett volt a hallgatóság száma...

A szokásos mondatok (itt az idő, hogy cselekedjünk... a jövő generációkért... most) itt is elhangzottak, de a lényeg szerintem a számokban rejlik: milyen alternatív energiaforrás, mennyi energiát, mennyi idő alatt és mennyi pénzért tud előállítani. Ezen múlik a teljes iparág felfutása. Az expo alapján ezek a számok kifejezetten vonzóak, reméljük be is váltják a hozzájuk fűzött reményeket.

Valóban az egész város COP15 lázban ég, már a reptéren tele van minden a Hopenhagen, green future és szélturbinás plakátokkal, az információs leafletekkel pedig Dunát lehetne rekeszteni. Azért akad közöttük szükséges is.

Maga az esemény egy tekintélyes épületegyüttesben, a Bella Centerben tartatik, mely Koppenhága egyik legújabb városrészében helyezkedik el, csupa passzív, öko, és egyéb zöld jelzőkkel ellátott házak között.

Megközelíteni metróval a legegyszerűbb, ami ezen a városrészen magasvasútnak van álcázva, így  tényleg 2025-ben érzi magát az ember. Egyetlen dologra nem gondoltak a tervezők annak idején, a 15 000 COP15 résztvevő napi furikázására nem elegendőek ezek a csudijó automata, vezetőnélküli kis játékvonatok, így két hétig jobban emlékeztetnek tömött szardíniás dobozokra, mint bármilyen tömegközlekedési eszközre. Megjegyzem dicséretes, hogy a szardíniák nem taxival jönnek. A Bella Center előtt hatalmas kígyózó sor fogadott, röpke kettő órával később már a nyakamban is volt a belépőkártya és betehettem a lábam a szentélybe.

Hatalmas létesítményről van szó, mindenhol a COP15 pamutgombolyagos eligazító táblák - a sok briefing room, press és internet point között a prayer room is akad - rengeteg fiatal, sok szervezet, NGO-önkéntesek, rohangászó öltönyös fickók, természetesen telefon a fülükhöz nőve, sőt, néha egy-egy turbán, csador is szembejön.
A délután fennálló részét a Bella Centernek szenteltük, próbáltuk átlátni az egész eseményt, mit-hol találunk, egy-két eseményt is meg tudtunk tekinteni, de szombat lévén nem volt csúcsra járatva a program.

A kiállító részleget jobban szemügyre véve megállapítható, hogy tényleg igyekeztek egy átfogó eseményt létrehozni, egyetemek, kutatóközpontok, számtalan NGO, rengeteg kezdeményezés kapott helyet, hogy bemutathassa magát.

A sajtó magas példányszámban fordul elő, hatalmas kamerák suhannak fel-alá a plázson, lépten-nyomon nyilatkozik, jelent, hírt közöl, észt oszt valaki, megvan az "igen, itt történik valami hangulat".

Este egy nagyon beharangozott NGO-partin vehettünk részt a Vegában, Koppenhága egyik legismertebb ún. music venue-jében: három emeletnyi tömény szórakoztatóipar, színpadok, szintetizátornak beillő DJ-pult és egy csomó UNFCCC belépővel szaladgáló humanoid. Talán az egyetlen szokatlan dolog a vendégek korfája volt, egészen nagy számban jelentek meg kinézetre nyugdíjasok is. Még sosem voltunk NGO-partin, így nincs összehasonlítási alap, de ez inkább parti volt mint NGO. A sör meg magáért beszél.