klímairoda.blog

"Legalább fél, de lehet, hogy egy évvel elhalaszthatják az új nemzetközi klímaegyezmény aláírását, amelyet idén decemberben, Koppenhágában akartak megkötni. A többek között a klímára káros gázkibocsátás visszafogásának mértékéről folyó előzetes tárgyalások elakadtak, optimista jóslások szerint fél-egy éven belül eljöhet az áttörés. Miért bukott el már a kezdés előtt a koppenhágai csúcs és mi lesz így a Földdel?" olvashatjuk ITT

A tegnap esti találkozó függvényében leírnék pár dolgot. (Tegnap este a Szimplában összegyűltünk Ági, Madár, Szőke, Viktor és joómagam, később csatlakozott Madárné Mariann. Azon kívül, hogy hatékonyan s koncentráltan előrehaladtunk a klímagödör projektben - részletek később - hihetetlenül jót beszéljettünk. Éjjel egykor értem haza, mondhatni transz állapotban. Oké, mielőtt odaértem is elég kiélezett hangulatban jöttem, és rá is segített a ház kínálatából néhány korty mindenkinél, de a lényeg, hogy szerintem eléggé jó volt.) Tehát:

1) Milyen mérhetetlenül beképzelt duma, mi szerint "elhalasztották a Föld megmentését" ?! Ne tessék haragudni, de az ilyen és ehhez hasonló megfogalmazások még akkor is ha informálnak, többet rombolnak mint segítenek. Két okból. Egyrészt a Földet nem az ember fogja megmenteni. A Föld fogja megmenteni az embert saját magától. A Földet nem lehet tönkretenni, az embernél nagyobb katasztrófát is túlélt már, nem is egyszer. A civilizációt és az emberiséget lehet csak rombolni, saját jólétünket, saját egónkat. Másrészt pedig mi ez az "elhalasztotTÁK" "ők"?! Kik?! Mintha a politikusokon múlna bármi is. A cikk sugallata így; "ej, szegény ember, üssed a fejed a falba, mert már megint valakik elb.ták, te nem tehetsz semmit..." Na szép. Még képet is csatolnak:

2) A csoportból mások talán igen, de én soha sem voltam híve a döntéshozók általi változás lehetőségének. Szerintem egyéneken múlik minden, sőt, nem is egyéneken hanem közösségeken. Erre a legegyszerűbb példa a mi kis csapatunk. A világ 20 másik BritishCouncilja mind meghirdette tavaly ezt a programot és mi vagyunk az EGYETLEN olyan ország akikné a 2008-as csapat idén is megmaradt. Mindenhol máshol lecserélték a 8-10 főnyi klímanagykövet brigádot. Miért? Mert nem voltak olyan sikeresek. De mi a siker titka? Hát én állítom, az, hogy mi egy baráti társasággá váltunk. És a sok ilyen társaság képes csak alapot adni arra, hogy valami változzon, hogy az emberek elkezdjenek foglalkozni egymással, törődni, szeretni, felelősséggel lenni egymásért... ÉS MI EZ, HA NEM A KLÍMAVÉDELEM? Hiszen a klímavédelem nem a klíma óvása, hanem a magam és a többi ember valamint gyermekeink érdekében tett erőfeszítés, hogy jobb (jó) legyen. Hogy élhető maradjon a hely. De ezt én csak magamért teszem és ÉRTETEK. És közben jól érzem magam - erre volt bizonyíték a tegnap is, hatékony ötletelés, koccintás, munka utáni beszélgetés az emberi természetről és persze Szőke válla, amin kisírhattam aktuális bánatom. Hol vannak innen a politikusok?!

Nyilván vannak más módok is. Nyilván tudna működni egy konferencia, egy paktum egy megállapodás. Nyilván működik a business-led change. Nyilván nem lesz kapható hamarosan csak energiatakarékos izzó. Nyilván ez meg az. (És most nem kezdek bele a "pénz" az "üzlet" és a "rendszer" valamint a "rendszert tulajdonképpen legalizáló - amúgy alapvetően jónak hangzó - kezdeményezések" taglalásába.)

Szerintem a barátság az alap. Hogy van akivel jó együtt. Akire még akkor is számíthatok, ha (túlozni fogok) bekövetkezik a világégés... Ez az egész mérhetetlenül egyszerű. Sokkal egyszerűbb mint ahogy az említett cikk sugallja, mert szerintem alulról is lehet, nem kell mindenhez a politika. Nem szeretnék lövöldözni nagy szavakkal, de Szt. Ágoston így fogalmaz: "Szeress és tégy amit akarsz!"

Múlt héten, csapatunk egy része Skóciában vette ki a részét a klímaváltozás elleni küzdelemből, hiszen legnagyobb örömünkre, részt vehettünk az „Awarness raising” téma köré épülő workshopon.  A cél az volt, hogy a többi Challange Europe programban résztvevő országgal tapasztalatot cseréljünk, illetve, hogy nemzetközi szinten is összehangoljuk és továbbgondoljuk a projektjeinket.

Szombaton érkeztünk meg Edinburghba, kellemesen szitáló esőben és néha elő -elő bújó napsugarakkal. Ez ott csodálatos időnek számít, így hát nyakunkba kaptuk a várost és körbenéztünk.. Gyönyörű város, lejtős kis utcákkal, egyszínű kőből épült házakkal, katedrálisokkal és persze pubokkal. A kint lévő taknyos időben, négy órakor sötétedő napokkal, a pubok hívogató melegséggel, pislákoló gyertyalánggal és helyi Ale-ekkel, Bitter-ekkel és Draught-okkal kacsingatva invitálja az utazókat; jöjjenek be egy jó Pint-ra. A csapat elszántabb (női) magja Zita, Andi és Ági, rendíthetetlenül rótta a kis utcákat, megnéztek és lefényképeztek mindent, amit érdemes látni Edinburghban. A férfi szekció, ami 2/3-os többségben szakállban képviseltette kis hazánkat az eseményen  (Ákos, Madár és Én: a szakálltalan), azonban egy jóval biztonságosabb taktikával járta a várost, hiszen minden szimpatikus pub-ba benéztünk, nehogy véletlen dehidratálódjunk.. 

Edinburgh Castle

Edinburgh nagyon szép helyen  fekszik, hiszen nemcsak tengerparton van, de a város megőrizte a környékbeli hegyeket természetvédelmi területként, így amerre csak nézünk zöldellő ormokat látunk, nem mellesleg 5 perc sétára a city centertől. A programunk a Dynamic-Earth kiállítással kezdődött, ami egy gyerekeknek készült „Hogyan lett a földön élet” tárlat nagyon interaktív módon megvalósítva, ami klassz, de nekünk nem mondott sok újat. Már előző este a vega-vacsoránál összeismerkedett a társaság nagy része, bár sok ismerős arc volt már Szlovéniából. A facilitátorunkról ekkor még nem is sejtettük, hogy milyen béna lesz amikor belevetjük magunkat a munkába..

A "Föld kiállítás" után tehát buszra pattantunk, és elutaztunk Comrie-ba, ahol a hátralévő időnket töltöttük. A falusi turizmus mintapéldája, csak lokális ételek, abszolút fenntartható módon üzemel minden. Jobbra birkák, balra zöld mezők és szemerkélő vagy szakadó eső; ez volt az általános kép ha kinéztünk az ablakokon. A workshop kicsit ambivalens érzéseket váltott ki belőlünk. Jó volt, mert megismertük egymást, és egymás projektjeit (mármint a többi ország küldötteivel), láttunk egy jól működő, fenntartható falusi közösséget, ahol nem a profit dominál, hanem az igazi közösségi jólétet tartják szem előtt. Nagyon hasznos volt utolsó nap, hogy skót szakértők véleményezték a projekt-ötleteinket, szerintem ebből sokat tanultunk. A skótok fantasztikus emberek, kedvesek, segítőkészek és rendíthetetlenül nacionalisták. Rossz volt azonban, hogy az egész esemény vezetői kicsit inkompetensek voltak, a fontos dolgokra nem volt idő, a nem fontosakra viszont tengernyi.

Comrie Croft

Szakmailag azonban remek táptalaj volt, hiszen pontos betekintést nyerhettünk a résztvevő országok helyzetéről és szerepéről a klímaváltozás kapcsán, illetve megismerkedtünk egymás projektjeivel is. Érdekes volt megtudni, hogyan kezelik ezt a kérdéskört az egyes országok, mennyire van benne a közvéleményben, milyen területeket érint. Ezekkel a plusz-információkkal a külföldi projektek sokkal érthetőbbé váltak, hiszen ezek lokális reakciók lokális problémákra. Nagyon jól kijöttek a problémahalmazok különbözőségei, mert például nemzetközi projekteket mi a szlovénekkel, szlovákokkal és csehekkel dolgoztunk ki. A törökök a görögökkel kooperáltak, a finnek a dánokkal és egy kicsit a csehekkel is. Mert amíg a török-görög projekt a zöld-oktatásra fokuszált (ami az első lépés, hogy a lakosság kellően informált legyen), addig mi a döntéshozókat akartuk egy "karbon kerekasztalhoz" ültetni, hogy figyelembe vegyék a környezeti szempontokat, és együtt döntsön az állam, az üzleti szektor és civilek. Északi barátaink azonban már egészen konkrét ötletekkel álltak elő, látszik, ők már túl vannak az előbbi két fázison.

Szakértők (balról jobbra): J. Rathjen  (Scottish Government), M. Dewar (Young Scot),  A. Crabbie (Trees4Scotland),  S. Pepper (Climate Challenge Fund) és D. Glass (Climate Camp)

A szakértői visszajelzések pedig remekül rávilágítottak a projektek erős és gyenge pontjaira is, amiket beépítve szerintem nagyon sokat javíthatunk a munkánk hatékonyságán. A kerekasztalunkhoz rengeteg építő kritika érkezett, amiket folyamatosan szem előtt tartva formáljuk a projektünk, hogy az minnél hasznosabb lehessen.

Összegezve rengeteg szép emléket és jó élményt hoztunk haza magunkkal Skóciából és már tudjuk azt is, hogy mennyire fontos a „közigazgatás” egy ilyen esemény kapcsán is. Whisky, pint of ale, skót duda és szoknyák, kastélyok, bárányok, dombok, felhők, eső, eső, eső, napsugarak, reggeli kocogás a domboldalon, shortbread, fekete tea és még sokan mások..

 Esti lazítás (balról jobbra): Dani, Madár, Janez a szlovénoktól és Ákos

A Skót felföld lábánál töltöttünk pár napot, ahol a többi ország hasonló fiataljaival találkoztunk. Remek 4 nap volt, új ötletekkel és tapasztalatokkal gazdagon jöttünk haza. Mindent, amit hallottunk beépítünk a projektjeinkbe, csak figyeljétek! :-) Dani hamarosan ír részletes beszámolót, én addig felteszek pár képet!

hajnali metró:

báránkák (naná):

Edinburgh - városnézés:

a skót buszokon van külön kuka a jegyeknek:

Comrie - elhagyott laktanyából biofarm:

a csapat (14 nemzet ifjai):

idény-kaja (kvázi-tudatos) levesezős hely műanyagkanállal és papírpohárral...:

terepgyakorlat, ökofarm mellett:

végig komoly munka folyt:

Elkészültek az Európa Bizottság és az MTV Europe közös programjának, a Play to Stop! - Europe for Climate - kampánynak azon kisfilmjei, melyeket velünk forgattak itt Budapesten.

Itt Margot Vallströmmel beszélget Ferenczi Attila, Joós Andrea, Lukács Ákos, és Német Dániel: http://www.mtv-play4climate.org/index.php?option=com_content&view=category&layout=blog&id=21&Itemid=37&lang=en

Itt pedig a hat "Make me green" epizód utolsó, magyarországi Critical Mass-ről szóló részében az öko-edző is a climate avocate csapatunk tagja: http://www.mtv-play4climate.org/index.php?option=com_seyret&Itemid=&task=videodirectlink&id=819&lang=hu

Nemsokára beillesztem őket helyben nézhető változatban is. (Remélem.)

Our message to the COP15 conference:

The international climate camp in Slovenia came to an end with the presentation of the participants’ ideas for tackling climate change in the Slovenian parliament.

1. Binding Targets for CO2 concentrations that give us a realistic chance of staying under a 2°C rise
2. An alternative to GDP as a measure of progress
3. To get the prices right: reflect the true environmental and social cost
4. Finance for structural change to low carbon transportation, green buildings and food production
5. To Ease Technological Transfer to developing countries
6. To address global population growth
7. An adequate contribution to the adaptation fund for developing countries
8. A global sectoral approach to emissions reduction
9. An agreement to establish mandatory targets at a national level for renewable energy production
10. For all countries to establish a Ministry dedicated to climate change to ensure implementation of agreed targets

30 young Climate Advocates from six countries, who are all engaged in the British Council’s Challenge Europe project, came together in the mountains of Slovenia to define their own top ten priorities for action on climate change. These ideas are targeted at both the forthcoming UNFCCC conference in Copenhagen and at wider global issues that affect our approach to climate change.

At it they gained new knowledge, exchanged ideas, got to understand the perspectives of people from other countries, and started to believe that they could actually make a difference. When they get back home they will present their ideas to policy makers in their own governments through meetings arranged by the British Council, the British Embassy and their Ambassadors in Slovenia.

In developing this event the British Council secured the support and cooperation of the President of Slovenia, the Speaker of Parliament, the UN, the EC, the Ministry of Foreign Affairs, the Ministry of Environment, DECC, the embassies of all the countries involved (including the FCO), and the two most prominent environmental NGOs in the country. As a result of this it attracted substantial media attention, both in Slovenia and in the other countries involved, and firmly established the BC and the UK as innovators in the field of climate change.

www.blogactionday.org 

Az alábbiakat Holló Gábor alias Madár, csapatunk egyik új tagja írta:

Szeptember elején a Partners Hungary Alapítvány egy érdekes projekttel kapcsolatban fordult szeretett Klímairodánkhoz. Szakértőt kerestek, egy fiatalabb korosztályt megcélzó kezdeményezéshez. Mivel szakmai tevékenységi körbe illett a dolog, természetesen rögtön rábólintottunk a felkérésnek. Jómagam elvállaltam, hogy tájékoztatom majd az ifjúságot egy pár érdekes klímaváltozással kapcsolatos dologról.

Milyen projekt is ez?

Az Európa fiatal szemmel elnevezésű projekt a Robert Bosch Alapítvány kútfőjéből pattant ki és alapvető célja a középiskolások ösztönözése arra, hogy vállaljanak aktív szerepet Európa politikai, gazdasági és szociális jövőjének formálásában. A központi téma az energiafelhasználás és a klímaváltozás volt. Ezen belül a fiatalok által a jövő szempontjából fontosnak tartott dolgok megvitatása. A helyszín a Közgazdasági Politechnikum volt.

http://www.youngideasforeurope.eu/

A középiskolai felhívás röviden valahogy így szólt……

„A projekt során a fiatalok tanulnak az EU-ról, hasznos információkat szerezhetnek aktuális európai uniós kérdésekről. Ők, mint a jövő politikusai, vállalkozói és döntéshozói kreatívan és kritikusan vitatják meg az aktuális EU kérdéseket. Ezáltal a ma politikai döntéshozói információt szerezhetnek azokról a trendekről és fejlesztési javaslatokról, melyeket a fiatalok fontosnak tartanak a jövő szempontjából.………A Klímairoda szakértőjének részvételével a fiatalok első kézből szereznek információkat, és érdemi betekintést szerezhetnek globális környezeti kérdésekről.”

Hogyan?

Egy négy napos workshop keretében a 15-18 éves fiatalok – különféle szakértők és más európai országok diákjainak közreműködésével – az energiapolitikára és a klímaváltozásra vonatkozó javaslatokat dolgoznak ki. Ezeket majd várhatóan egy összegzett dokumentum ”Akcióterv – új energia Európának” néven megküldik a svéd EU elnökség számára.

Szeptember 30. szerda a mi napunk, avagy az én napom, azaz Klímairoda szakértői napja a második un. „Expert Day” volt. Mivel a részletekbe nem igazán voltam beavatva, nem tudtam milyen közönségre számíthatok. Egy 15-18 évesekből álló középiskolás csapat, különféle háttérrel és tudással? Ez így még nem túl sok . Próbáltam hát egy kellően általános, de érdekes előadást összeállítani. Megérkeztem és örömmel tapasztaltam, hogy kb. 25-30 lelkes, érdeklődő és igazán aktív fiatal fogad. Már a prezentációm is igazán interaktívra sikerült, kérdésekkel, vitákkal nagy kitérőkkel tarkítva. Nem láttam senkit elaludni és ez jó jel  A szünet után jött a kérdezz-felelek rész, ahol kiderült, hogy legtöbben teljesen képben vannak a klímaváltozás, energiafelhasználás, környezetvédelem és tudatos életforma tekintetében. Természetesen beszélgetés közben a klímairoda és a BC klímanagykövetek tevékenysége sem maradhatott ki. A srácok jó ötletekkel rukkoltak elő, vidám hangulatban telt tehát a délelőtt. Remélem mosolyogva és új ismeretekkel gyarapodva távozott mindenki.

Köszönet a meghívásért, a szervezésért és a kezdeményezésért. Bízom benne, hogy a jövőben egyre több ilyen projekt kerül majd megvalósításra. Mi nyitottak vagyunk 

Öt főből álló csapatunk szeptember 20-án, egy derűs vasárnap délután hagyta maga mögött Budapestet, és vágott neki a hét órás útnak Jezersko-ba. A fedélzeten Patkós Zita, Bagó Ákos, Friedmann Viktor, Lukács Ákos, Német G. Dani, és a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának hivatalából Feiler József, mint meghívott előadó és mentorunk.

Az utazás időtartam- és karbonlábnyom optimalizálása eredményeképpen kocsival érkeztünk az esemény helyszínére, a festői szlovén hegyi faluba: Jezersko-ba.

A helyszín ennél jobban nem is lehetett volna kiválasztva, hiszen egy olyan csodás táj vett bennünket körül, amin látszott: itt az emberek nem kihasználják és rombolják a környezetüket, hanem harmóniában élnek vele együtt. Zöld mezők, birkanyájak, mesebeli házikók, virágzó kertek, békésen legelésző tehenek és a távolban fölénk magasodó 2400m magas hegyormok. Ez a kép vett bennünket körül minden nap, ami nemcsak egy-egy röpke biciklizésre csábított, hanem motivált is, hogy tegyünk azért, hogy ezt unokáink is láthassák.

 Hat ország klímanagykövetei gyűltek itt össze, hogy erejüket egyesítve alkossanak maradandót, amire reményeink szerint „felfigyel” majd az Európai Unió. Szlovénia, Finnország, Törökország, Nagy Britannia, Dánia és Magyarország delegáltjai hétfőn, 21-én reggel láttak munkához. A hivatalos megnyitón beszédet mondott Robert Monro a szlovén British Council igazgatója, Zoran Kus a szlovén környezetvédelmi minisztérium szakállamtitkára, Dragoljuba Benčina a szlovén külügyminisztériumból, Nataša Sip az Európai Bizottság részéről és még Danilo Turk szlovén miniszterelnök is köszöntötte a tábor résztvevőit, egy videón keresztül.

Innentől nem volt megállás, indultak az előadások, és interjúk, sercegtek a tollak, záporoztak a kérdések. A harminc résztvevő meghallgathatta Feiler József  két előadását, amik rendkívül hasznosak voltak, hiszen bevezették a csapatot a nemzetközi döntéshozatal rendszerébe,  illetve bemutatták a klímaváltozás elleni küzdelem teljes „fegyvertárát” az ún. négy pillért is részletesen. Ezek a következők: Adaptáció, Mitigáció, Technológia Transzfer, és Finanszírozás. Később Robert Gould is okított bennünket az angol környezetvédelmi és klímavédelmi minisztériumból a kormányzati döntéshozatal rendszeréről. Az előadók között volt még Barbara Kvac, aki a nemzetközi tárgyalások és érdekek összetett világába avatott be, továbbá Lučka Kajfež Bogataj az IPCC munkatársa, aki a legújabb tudományos fejleményekről mesélt.

 Kávészünet közben a csapat (balról B. Ákos, L. Ákos, Zita és József)

Mindezek közben íncsiklandó szlovén ételeket kóstoltunk meg, jókat beszélgettünk, új barátokat szereztünk, egyszóval fergeteges volt a hangulat. Engem személy szerint rettentően inspirált, hogy olyan hasonló érdeklődésű és korú, intelligens emberekkel vagyok körülvéve, akik szerte Európából érkezve, a legkülönfélébb szakterületekről, közösen tenni akarnak a klímaváltozás ellen. Bár hivatalosan csak hat ország volt jelen, a nemzetiségek száma tíz volt, hiszen volt a csapatban svéd, ír, amerikai és francia születésű is. Mint mindenki más, a mi kis csapatunk is kitett magáért a munkát tekintve. Viktor meggyőzően érvelt komoly vitákban, Zita eredményesen kutatott és segített mindenben, B. Ákos mint mindig kreatív volt és még rajzaival is hozzájárult az eredményes munkához. L. Ákos csapatunk kedvenc karbon-menedzsere és szószólója volt, és én is kivettem a részem mind a kreatív résznél, mind a vitákban.

A szociális élet a három szabad esténk alatt volt a tetőpontján, amikor a szlovén italkülönlegességek kóstolása közben remek beszélgetéseket folytattunk. Négy nap elég volt ahhoz, hogy mindenkivel megismerkedjünk és tapasztalatot cseréljünk, nem voltak klikkek, mindig „vegyesen” végeztünk minden feladatot, a kellemes ebédekről és vacsorákról nem is beszélve.

 Meg kell hagyni, hogy elég feszes munkatempót követeltek meg a tábor alatt, csak egy ebédre és pár negyedórás kávészünetre volt idő naponta. Azonban mindez szükséges volt ahhoz, hogy ilyen rövid idő alatt tudjuk letenni az asztalra eredményt. 24-én hajnali három óra körül bemutatásra készen állt az általunk tíz legfontosabbnak vélt pont, a „Jezersko-i Elvek”. Délelőtt a szlovén parlamentbe prezentáltuk a tíz pontunkat, amit a tábor megnyitóján résztvevők és előadóikon kívül meghalltatott Maher Nasser az ENSZ Információs Szolgálatának főtitkára, a szlovén parlament házelnöke Pavel Gantar, továbbá a résztvevő országok nagykövetei vagy képviselőik. A Jezersko-i Elvek fogadtatása több mint pozitív volt. Nemcsak Maher Nasser, de Nataša Sip is elismerően nyilatkozott a csapat munkájáról. A reakciókat úgy lehetne összefoglalni, hogy a hallgatóság szerint fiatal korunk ellenére rendkívül összeszedett, jól strukturált és minden kérdéskört felölelő tíz pontot tudtunk összeállítani.

 Maher Nasser reagál a 10 pontra, mögötte a hat ország delegáltja (Ákos jobb 2.)

Aznap még útba ejtettük a brit nagykövet rezidenciáját egy kellemes ebédre, aztán irány Ljubljana. Turistaként a történelmi negyed volt a legszebb, gyönyörű a kilátás a várból, hangulatosak a kis macskaköves utcák a műemlékekkel, és nemcsak Jezersko-ban, de itt is meglehetősen jól főznek.

 A csapat egy része, városnézés közben (Zita sárga pólóban, Viktor a jobb szélen, Dani a bal szélen)

A pontok nemcsak a szlovén médiában és a British Council médiumaiban jelennek meg, de bekerültek az ENSZ hírfolyamába is. Csapatunk további célja, hogy eljutassa a Jezersko-i Elveket a résztvevő országok parlamentjeibe, és végső soron, hogy a koppenhágai COP15 konferencián viszonthalljuk pontjainkat és céljainkat, valamilyen formában. Erre lehet mondani, hogy naivak vagyunk, azonban én inkább úgy fogalmaznék, hogy fiatalok, akik bátrak és ambiciózusak. Hiszünk abban, hogy mi - mint mindenki más -  képes arra, hogy változtasson, és, hogy egy ilyen csapatnak Jezersko-tól 1000 kilométerre Koppenhágában is lehet hallani a kiáltását: „We want people to want to change!”

Szombaron Margot Wallströmmel beszélgettünk az MTV Europe és az Európai Bizottság közös kampányának a Play to Stop - Europe for Climate keretében. Margot Wallström nagyon vájsz president, és nagyon sustainable... a beszélgetés érdekes élmény volt, lényegében felszínes PR, de a maga nemében fontos és jó, hisz információszórásról és a tudatos gondolkodásmód reklámozásáról van szó. Előre megírt kérdések, diplomatikus válaszok.

Elvileg önéletrajzzal és előre beküldött kérdésekkel kellett volna indítanunk, nem tudom, nekem Ákos szólt, hogy eligazítás van előző nap, és nagyon örültek hogy többen is mentünk, a "climate advocate" varázsigeként hatott. Még az esti koncertre is kaptunk plusz jegyeket. Az MTV ugyanis egy 3 állomásos koncertsorozatot szervez, melynek középső állomása Budapest, az utolsó koncert decemberben lesz Koppenhágában. (erről van itt szó: http://www.mtv.co.hu/article.aspx?ArticleID=390 ) A képen Margó néni és körülötte az együttes tagjai:

Nos, az Editors koncert... Vegyél 50 decibel korai Depeche Mode-ot, adj hozzá 5 koncertnyi Coldplay-t, flambírozd 10 percig Joy Division hallgatása közben... A végeredmény 2-3 himnikus szám (szerintem jók) és 10-15 maradék szám ami mind ugyanolyan (szerintem rosszak). Ez pl. teljesen OK, a klip is vagány: http://www.youtube.com/watch?v=Wq4tyDRhU_4

A vasárnapot pihenéssel töltötték mind az MTV Europe munkatársai, mind mi. Hétfőn együtt ebédeltünk, hogy átbeszéljük a mai forgatás menetrendjét. - Még tavasszal megkerestek, hogy van-e ötletünk a kampány "Make Me Green" záró epizódjához. Volt ötletünk, beajánlottuk a Critical Mass-t, ami a koncert után 2 nappal, azaz ma került megrendezésre. Ráharaptak, a kész videót majd belinkelem ide. A budapesti Bike Kitchen-ben kezdtük a forgatást, utána bringalánc, Critical Bass kórus felvétele, bringaemelés és menet. :-)

A forgatás érdekes volt, olyan mint minden jó forgatás - átgondolt koncepció, jól kidolgozott jelenetek, spontaneitás, no és persze mindez olasz kivitelben, hisz az MTV Europe részére az olasz MTV munkatársai szervezik a Play to Stop koncerteket és a kisfilmeket is ők készítik. Nos, egy ilyen utóbbi hat perces epizódot forgattunk ma egész délután. Kimondottan jól sikerült, Johann Wald a "bezöldítendő" műsorvezető magyarországi öko-edzője én magam voltam, ami csak úgy tudott hatékonyan működni, hogy Johann (félig spanyol, félig dán) 190 centi magas, tehát egyáltalán nem volt kisebbségi komplexusa mellettem - a paramétereket előre lekérdeztem a gyártásvezetőtől. A srác nem mellesleg fekete, ami ezzel a névvel eléggé fura... :-)

A képen Johann a nottinghami öko-edzőjével gyakorolja a zöldségtermesztést

Rengeteg felvétel készült, minden öko-dumát beleszőttem amit tudtam a BC-ről, és kértem őket, hogy a nevem mellé is írják ki (ha kiírják), szóval az anyaországot reklámoztam jól, ahogy kértétek. Este aztán még meghívtak minket vacsorázni egy Sushi bárba, ahol miután megjegyeztem, hogy én még nem voltam ilyen helyen, tele tömték a fejemet mindenféle nyers hallal, algával, lábasfejűvel és angolnával. Nagyon ízlett - nem hiába, rendes állami menzán nőttem fel, nekem minden étel finom. Utána még 3 órát beszélgettünk rasszizmusról, történelemről, olaszokról, magyarokról, kultúráról, evolúcióról... kijelenthetem, hogy ezek az emberek profik, intelligensek és pontosan tudják, hogy mit csinálnak, és azt hogyan kell jól. Szóval az a hír, mely szerint a svéd BC-sekkel nem tudtak együttműködni csak azt jelenti, hogy északi barátaink valószínüleg nem túl rugalmasak, vagy más stáb ment oda. És most tegyük félre, hogy én "tévés szemmel" nézem (szerintem amúgy nem) a produkciót és az egész forgatást; alkalmazkodni tudni kell. Éskész...

Fotó a forgatásról, mikor Johannt bemutatom az egyik CM szervezőnek (megrendezett jelenet, látszik a belőgő szőrös mikrofon is):

Zárásként pedig, íme a mai alakításunk egy rövid részlete a youtube-ról (az éles szeműek felfedezhetik az olasz stábot a nézők között):

A kész kisfilmet majd ezen a honlapon lehet megnézni ahol minden egyéb infó is van: http://www.mtv-play4climate.org/

Friss infó: végül azt írják ki a nevem mellé, hogy klímanagykövet, de az hogy British Council, az már "nem fér ki we are sorry". Így marad az: Andrea Climate Advocate. Meg még az kiderül hogy az ország Hungary. Sebaj Make Me Green, a BC központ ennek ugyan nem örül, de legalább nem azt írják ki, hogy brit nagykövet...

Hamarosan nekiállok és készítek magamnak is. Zseniális.

persze innen: http://www.inhabitat.com

Éés most kiderül, mi volt az eseménydús hét másik programmpontja, ahol részt vehettünk mint a klímairoda, és alkotói a nagykövetek. A MOME maraton Moholy-Nagy Művészeti Egyetem évente megrendezésre kerülő kulturális nagyrendezvénye, ahol "bemutatkozik az egyetem nemzektözi design, és vizuális művészetek trendjeit alakító gondolkodásmódja". Más szavakkal, a Millenárison kiállításra kerültek a legtehetségesebb hallgatók művei, dj-k zenéltek, animációs és egyéb zenei performanszok között még egy divatshow is kapott helyet. Mindez három napon keresztül, a Múzeumok Éjszakáján is. Bővebben az idei eseményről itt: http://www.momemaraton.hu

Nem megerősített információim szerint, a Millenáris volt a leglátogatottabb helyszín egész éjjel...

Na de, hogyan is jövünk mi mindehhez, mint Klímairoda? A MOME-n, a design őshazájában, ahogy az élet számtalan más területén is megjelent szemléletformáló értékként a fenntarthatóság. A fenntartható design, más néven zöld vagy öko-design, szerepe az éghajlatváltozás elleni küzdelemben jelentős. Hiszen minden termék előállítása rengeteg energiába kerül és rengeteg hulladékkal jár, azonban a zöld-design szem előtt tartja az összes fontos szempontot, azért, hogy a tervezett termék a lehető leggazdaságosabb legyen nemcsak gazdaságilag, de a környezetünk szempontjából is.

Ehhez a kiindulóponthoz kellett még Ricsi, aki nemcsak doktorandusz a MOME-n, de klímanagykövet is. Reményeink szerint, a MOME-n is nyílni fog a közeljövőben klímairoda, és ezt mintegy beharangozva lett kitelepítve oroszlánszívű kollégánk közreműködésével a Gödöllői Klímairoda installációja a maratoni kultureseményre.

A képeken is láthatjuk, mennyire jól sikerült az installáció, egyszoval le a kalappal a design-management csapatunk elött: Bravó Ákos, Ricsi, Ákos (Lukantyú)!

A ti egészégetekre emeljük poharunkat, a következő képen:)

Az elhelyezése is elsőosztályúra sikeredett, hiszen rögtön ahogy a kedves látogató betoppant a millenáris fogadó területére, szemközt találta magát a klímairoda babzsákokkal kényelmesebbé tett sarkával. Bár napközben jellemzőbb volt a kevesebb látogató, a múzeumok éjszakáján alig győzte a gödöllői és MOME-s együttes-önkéntes gárda az érdeklődők hadait. Volt karbon-totó, ahol értékes nyereményeket sorsoltunk ki az éjszaka során, lehetett biciklit tekerni és világítani a "We do care" táblát, vagy csak egyszerűen a klímaváltozásról, és karbon lábnyomokról beszélgetni.

A kis installációnk osztatlan sikert aratott, minden korosztályban. Még négyéves látogatóink is remekül érezték magukat (ld. lent a képen!) a babzsák fotelekbe ugrálva, vagy rajzolgatva mindenhova. Itt is kapott mindenki kis szines lábnyom matricát akárcsak a Királynő buliján (ld. előző bejegyzés), amit hazavitt, vagy ragaszott akár magára akár másra..

Az este a zene és a programok közben oldott hangulatban telt, közel ötszázan totóztak, mi pedig dolgunk végeztével megkóstolhattuk a nagyon kedves szomszéd bor-stand kínálatát. Annyira jól sikerült az este és az utánna lévő mulatság, hogy másnap olyan délután egy és három között érkeztünk vissza elpakolni..

Végszó gyanánt a klímairoda egyik büszke "atyjának" képével zárnék, ahogy kezeit széttárva jelzi elégedettségét az estét illetően egyetlen Lukink..

...de vajon mit takarnak eme rejtélyes szavak? Nem mást, mint egy hét tömör klímanagykövetkedést...

Egy hete is van már, hogy immáron az kibővült csapat -a Brit Nagykövet meghívásának eleget téve- teljes létszámban részt vett, II. Erzsébet angol királynő születésnapjának ünneplésén, a nagyköveti rezidencia kerti-partiján. Ez tehát első feladványunk megfejtése, QBP azaz The Queen's Birthday Party.

Miután felvillantottuk az újrapapírra nyomott meghívónkat a szigorú security-s bácsiknál, és kezet ráztunk a házigazdákkal -a Nagykövet Úrral és kedves feleségével- már bele is ütköztünk a Gödöllöi Klímairoda installációjába. Egy felkiáltó jelnél is hatásosabb  fekete "karbon lábnyom" állta utunkat, jelzésképpen, hogy egy ilyen rendezvénnyel is pár száz kilógramm széndioxidot pumpálunk az atmoszféránkba. Akit ez megfogott, meghökkentett, elkondolkoztatott, vagy kiváncsivá tett, annak információkkal álltak rendelkezésére a klímairoda csinos önkéntesei. Ezenfelül lehetőség nyílt karbon-lábnyom mérésre, azaz annak kiszámítására, hogy mennyi széndioxid kibocsájtással járt a kedves résztvevő kerti-parti látogatása. Aki tömegközlekedett, vagy biciklizett lényegesen jobb eredményt ért el mint aki csak a mulatság miatt repült ide Londonból, vagy máshonnan.

Aki megmérte a lábnyomát, ajándékba szép színes kis lábnyom-matricát kapott, azt jelképezve, hogy mindenki úgy csökkenti kibocsájtásait ahogy tudja. Nagyon jó volt látni, hogy nagyköveteken, minisztereken, és a média jeles képviselőin is ott díszelgett a mi kis matricánk, ami annyit jelentett, hogy a klímaváltozás igenis mindenki számára fontos téma, olyan amiért mindenki tehet.

Aki bátrabb volt, az még biciklizhetett is, és a termelt energiával felvillanthatta a "We do care" feliratú táblát, kinyilvánítva evvel a szándékát: tenni a klímaváltozás ellen!

 
A biciklizés után mindenkit várt a felhőtlen szórakozás. Fish'n'Chips, uborkás koktélok, ki-nem-fogyó fagylaltos láda és hotdog. Öltönyös úriemberek és nagy kalapos hölgyek, csevegtek egymással fesztelenül a kertben felálított sátor alatt. Meghallgattuk a Nagykövet Úr beszédét, és együtt emeltük poharunkat a királynő tiszteletére, majd ittunk az egészségére.

Nem szaporítva tovább a szót remek kis estét zártunk, aminek a végén minden vendég hazavihette a kibocsájtott széndioxid mennyiségének megfelelő virágföldet. Kaptunk virágmagvakat, hogy elültessük, és evvel megkössük a légköri szennyezőt, enyhítve a rendezvény éghajlatváltozásra gyakorolt hatását.

Továbbá: nemcsak Steven Spielberg volt ott, de az öreg Abraham Lincoln is emelte a társaság fényét... A hotdog kifli csak pirítva jó, a Dél-Afrikaiak a duplacsokis magnumot szeretik, a jégkásába kis piros és sok narancssárga a finom, éés mindig vannak dolgok:)

Na de mi a MOME maraton? ne menjetek sehova, a reklám után kiderül!

A brit nagykövet rezidenciáján jártunk fogadáson, mely a British Council távozó magyarországi igazgatója tiszteletére lett rendezve.

Állok az utcán, hallom ahogy bent megszólal a kint megnyomott csengő, ajtó kinyílik, pincér rögtön ott terem előttem egy tálcával, well, mi legyen a welcome drink? Pezsgő, bor, üdítő? Naná hogy bor, száraz fehér. Mint mindig.

Szép minden és nyugodt, bájosan trécselnek az emberek, nekem meg eszembe jut Juan Marsétól egy könyv, Utolsó délutánok Teresával. Télen olvastam, vonaton, BKV-n, megállókban állva, s fülembe cseng egy könyvbéli villában játszódó jelenet mondata, valahogy úgy szól, hogy "ebben a villában könnyű volt szeretni embertársunkat mint önmagunkat." S arra gondolok, hogy jó lenne akkor is, amikor nehéz, távol rózsaligettől és pezsgőbuboréktól. Persze nem véletlenül "britishcouncilozunk" (ez az ige csak Neked szól Sandi), közvetve-közvetlenül mindenki ezt csinálja.

S közben a pincér újra jön, én meg újra zavarban vagyok, hogy egy nálam csak kicsivel idősebb valaki magáz és kiszolgál.

Kezdődik a műsor, melynek számunkra fénypontja az Instant Klíma nevű formáció ( http://klimairoda.blog.hu/2009/03/02/studio_2009 ) előadása, Andi, Atesz, Luki, újra szuperek voltatok! Nem kevésbé a Mi Kis Városunk-bejátszás.:)

Később vacsora, újabb kör bor, és a meglepetés: a trambulin a kert végén! Persze hogy ugráltunk rajta az éj leple alatt.:)

Isten hozta az új klímanagyköveteket, csapatunk létszáma ezennel kerek egy tucatra bővült!

Challenge Europe - Low Carbon presents:

Holló Gábor

Németh G. Dániel

Patkós Zita

Vértesi Ágnes

Zúgjon a taps!

Bemutatkozás és további képek hamarosan! :-D

Az alábbiakban Tomi gondolatait olvashatjátok:

(forrás: William McDonough, Michael Braungart: Bölcsőtől bölcsőig)

Az ipar és a környezet között fennálló ellentét, mint megoldásra váró feladat


A környezetvédők az iparra, mint a Föld elpusztítójára tekintenek. Az ipar szereplői viszont azzal érvelnek, hogy a környezetvédők a fejlődés, termelés akadályozói. E látszólagos ellentét a hagyományos gondolkodásmódban az ipar drasztikus szabályozását jelenti, de ugyanakkor az ipari fejlesztésekben a természet egyelőre kevés szerephez jut. Mi lehet a megoldás az ipari rendszerek és a természetből merített ötletek egyesítésére?

Mai társadalmunk alapja a fogyasztás. Ebből két probléma vezethető le, mégpedig ha nincs fogyasztás, összeomlik a gazdaság. A másik, ha van fogyasztás, összeomlik a Föld eltartó képessége. Termékfejlesztési folyamataink rosszul tervezettek. Miközben termék diverzitásunk rohamosan nő, szinte minden apró mozdulatunk megkönnyítésére van már kész tárgy, addig bioszféránk sokszínűsége csökken. A gazdag élőhelyeket felváltja a monokultúra, s torzulva vesszük tudomásul, hogy termékeinknek már semmi köze a természethez. Nyersanyag forrásként felhasználva, de szennyezést hátrahagyva.
De miről is van szó? Fosszilis energiából és nyersanyagból hatalmas befektetéssel terméket állítunk elő, melyből hulladék keletkezik, de a jelenlegi ipari rendszerekbe ez már nem kerül be ismét nyersanyagként. Vizsgálati pontként a bioszférát, technoszférát alapul véve ez nem más, mint a bölcsőtől a koporsóig szemlélet. A két pont összekötésével létrehozható egy fenntartható ipari modell. Új megközelítésben tehát a holnap tervezésére, mint a bölcsőtől bölcsőig elvre kell tekinteni.

Egy lehetséges válasz megtalálásáig egészen az ipari forradalom kezdetéig visszamehetnénk. A természet, mint hatalmas, kimeríthetetlen nyersanyagforrás lebegett a gazdaság előtt. Semmi jel nem mutatott arra, hogy egyszer ezek a készletek el is fogyhatnak, legkevésbé pedig az, hogy a termelés során keletkező hulladék, szennyeződés egyszer egy negatív visszacsatolás részei lehetnek. Egyre több kutatás lát napvilágot, hogy ismeretlen élettani hatású vegyületekkel vagyunk körbevéve a számítógép alkatrészeiben a műbőr csizmáig. Sajnos még mindig él a jelenlegi termelési szektorokban tévképzetként a természeti rendszerek sokszínűségének figyelmen kívül hagyása. Globális gazdasági folyamatok részeként, egy megtorpanás látható jelenünkben a hulladékgazdálkodás területén, ezen időszakot lehetne kihasználni új, innovációs ötletek kifejlesztésére. Lényegi tervezési részfeladatok hiányoznak a hagyományos szemléletben. A kitermeléstől a feldolgozáson át a felhasználásig, szinte egyetlen ponton nem avatkozunk be a tervezésbe, hogy a termék használat után ne lerakásra kerüljön. Értékes anyagok vesznek kárba, melyeket óriási energiaráfordítással termelünk ki. A szerves anyag nagy része is lerakókba kerül, kiesve így a természeti körforgásokból. Valójában mi, fogyasztók a termékre fordított nyersanyag csak töredékét (kb. 5 %) használjuk, fogyasztjuk el, míg eljut végleges formájáig. Minden más termékmaradvány eldobásra, pazarlásra kerül. Sok termék „beépített” elavulással tervezett. És hova jut ez a tetemes hulladékhegy? Visszacsatolva természeti, technológiai rendszereinkbe.
Ejtsünk pár szót az univerzális termelési rendszerekről. Azonos hatásfokra tervezve, a legrosszabb körülményeket figyelembevéve egységes terméket létrehozva, minél több hatóanyag hozzáadásával. Példaként a tisztítószereket említeném. A különböző víztípusokhoz is azonos hatóanyagú szerek használata. Tegyük fel, hogy tudatos tervezéssel figyelnek a vizes élőhelyek megóvására is, ezzel akár tápanyagot szolgáltatva. Édesvíz, sósvíz, pH, vízkeménység, ezek mind számításba veendő szempontok a környezetnek megfelelő termék kifejlesztésénél.
Tervezőként felmerülhet az a kérdés, hogy bizonyos anyagok mit keresnek a használati tárgyainkba? Mi szükség lehet rá? Így vásárlóként olyan plusz „termékekhez” jutunk, melyek rákkeltő hatásúak, magzatkárosító gázkibocsátásuk van, illetve bizonytalan egészségügyi kockázattal jár. Ezen toxinok adalékanyagként, katalizátorként szerepelnek a terméktervezésben, s a mai hulladékgazdálkodási gyakorlatoknak megfelelően nagy többsége az élő szervezetekbe jut.  Csak említés szinten, a megszaporodott allergiás betegeket hoznám fel.. A veleje a dolognak a természet közeli nyersanyagok, adalékanyagok választásán van.
A hulladék fogalmának kizárása természetesen úgy is történhet, hogy károsító hatásainkat csökkentve nem az újrahasznosítást szorgalmazzuk, hanem kevesebb terméket gyártunk. Szorgalmazni kell az üzleti szféra felé való nyitottságot, felvilágosítást nyújtva az ökológiai tudatosság előnyeiről. Átgondolt ösztönző erőkkel támogatni kell azon iparágakat, amelyek nyitottságot éreznek a hatékony erőforrás felhasználásra, megújuló energiaforrásokra, ezzel kevesebb „termékpluszt”, azaz hulladékot állítva elő.
Vizsgáljuk meg más szemüvegen keresztül a ma újrahasznosítását. Az esetek nagy többségében sajnos azt tapasztaljuk, hogy a másodlagos nyersanyagok minősége újrahasznosítást követően rohamosan csökken. Különböző típusú műanyagokat kevernek össze, ezzel befolyásolva fizikai tulajdonságaikat. A fémek minősége, a minőségi állapotban értékes fémek mennyisége szintén csökken, így több adalékanyagot felhasználva érhető el a kívánt anyagtulajdonság. Az eredmény ugyanaz, néhány életciklussal meghosszabbított élettartam után lerakóba, vagy égetésre kerül. Ennek tükrében érdemes elgondolkodni azon, ha egy anyagot újrahasznosítanak, nem feltétlen jelent környezetvédelmi szempontból értékeset is. A felszínes ökológiai látásmód, s ennek elfogadása (!), anélkül, hogy ismernénk teljes hatását, sok esetben ártó hatású a tudatos szemléletmód kialakításában.
Természetesen az itt ismertetett folyamatoknak is vannak mellékhatásai, a különbség abban rejlik, hogy utóbbi kiaknázza a természet komplexitásából eredő előnyöket. A folyamatok tervezettek, anélkül, hogy kárt okoznának. Az ökohatásosság által vezérelt tervezés túlmutat a termék elsődleges funkcióján, ahhoz rendszerszemlélettel közelít. Széles eszköztárat alkalmazva, a forradalmi innovációtól akár egy meglévő rendszer optimalizálásáig, bekapcsolódhatunk a természet körforgásába.
Vegyük most szemügyre a csomagolóanyagok problémáját. Miért van az, hogy fogkrémes tubusunk élettartama sokszorosan felülmúlja a ténylegesen használt fogkrémét? És a joghurtos pohár? Önkormányzatoknak, hulladékgazdálkodási cégeknek, mint látjuk, komoly fejtörést okoz a funkcióját betöltött frakció kezelése. Lassítva Földünk érzékeny egyensúlyát károsító szennyezését, több létező példa él a biológiailag lebomló csomagolóanyagok között. Használat után szerves anyagtartalmával gazdagíthatná a természetet. Esetleg a cipők talpa is készülhetne ilyen anyag(ok)ból. Formatervezőknek igazi kihívást jelent ilyen termékek tervezése!
Ügyelni kell, hogy a tápanyagkörforgásba nem kerülhetnek karcinogén, mutagén, egyszóval káros anyagok, elkerülve a szennyezést.
Egy eddig ritkán hallott fogalommal folytatom, ez pedig a szolgáltató termék. Az értékes nyersanyagokat használó iparágak számára jelenthet nagy előnyt, ugyanis termék helyett szolgáltatást nyújtanak. Megveszek tízezer óra tv-nézést, például. Mert mi szükségem lehet a kadmiumra, esetleg ólomra, vagy a képcső üvegre? A gyártó cég érdekében áll a visszagyűjtés, hiszen saját reciklálási folyamatába tökéletesen beleillik a többé nem használt termék. Kiforrott technológiával rendelkezik, tisztában van az alapanyagokkal, belőle magas anyagtisztaságú forrást nyerhet, és nagy részben függetleníti magát a nyersanyag piac prognosztizált akadozásától. A fogyasztónak pedig nem kell azon gondolkodnia, hogyan tüntesse el lehasznált háztartási eszközeit.
A cikk utolsó részében kísérletet teszek olyan fogalmak ismertetésére, melyek elsősorban természettudományos körökben bírnak jelentéssel. Ötlete(eke)t adva az intelligens tervezésnek, hogy igen is meríthetünk a Földünket irányító komplex rendszerekből.
•    Példáimat az önszerveződéssel kezdem, s egyben a nanotechnológia egyik kiugrási pontjával is. Olyan lencsék kifejlesztése, amelyek a tenger hullámairól visszaverődő fény tulajdonságait hordozza magában.
•    Említhetném a szén-dioxidot, mint tápanyagot. Növényeink számára nélkülözhetetlen, úgymond az élet alapja. Rejtett tartalékok sora van még e területen, hogyan hasznosítható eredményesen ezen üvegházhatást okozó vegyület.
•    Napenergia. Részletes bemutatására, alkalmazási módszereire szakkönyvek sora áll rendelkezésre. Annyit érdemes megemlíteni, hogy komoly iparágról lévén szó, hónapról hónapra nagyobb teljesítményű technológiák látnak napvilágot.
•    A forma, mint vezérelv. Hihetetlennek tűnik, de a pávatollban nincsenek pigmentek, mégis megcsodáljuk mindannyian a szépségét. A megoldás a toll felépítésében rejlik. Említhetném még a tengeralattjárók formáját, melyek vízi életformákról lettek „mintázva”. Vagy például egy különös növény a lótuszvirág, leveléhez nem tapad semmi. Ösztönző lehet ruhák tervezésénél.
•    Zöld kémia elterjedése. Közismert példa a pókfonál, szakítószilárdsága az acéllal vetekszik. De ennek a szakterületnek komoly kihívásai vannak, károsanyagoktól mentes katalizátorok, adalékanyagok kifejlesztésében is.
•    Biodegradáció elterjedése a csomagolóanyagok körében. Okos tervezéssel természetbarát termékek fejleszthetők, megszabadulva a felesleges csomagolástól, az a természetbe szerves anyagként kerül vissza.
•    Előző ponttal szoros korrelációt mutat, a termékenység fokozása. Fokozott szerves anyag használata a tervezésnél.
•    Érzékelés, válaszadás. Élőlények sorai fejlesztettek ki kifinomult érzékszerveket, melyek akár ötletként is beültethetők lennének. A Volvo fejlesztéseiben kiemelt szerepet kap ennek vizsgálata.

A sort hely hiányában nem folytatom, ugyanakkor érzékeltetni szerettem volna, milyen gazdag tárházát használhatjuk fel a természet működési elemeiből. Egy minden szektort érintő hulladékgazdálkodási szcenáriót vázoltam, ahol a szelektív gyűjtésnek ugyanúgy szerepe van, mint az innovációt támogató pályázatoknak. A hulladék – probléma közös ügyünk, s ebben segíthet a tudatosság minél szélesebb körű aktiválódása.

Koltai Tamás
 

Kiemelnék két nagyon szimpatikus és eléggé új kampányt.

Az egyik abszolút klíma témájú. The Prince's Rainforests Project az esőerdők megmentéséről szól és nem más adta hozzá a nevét, mint Károly walesi herceg. A klipben több ismert személy feltűnik a Dalai lámától Harrison Fordig.

Készítsetek saját üzenetet a hivatalos weboldalon: http://www.rainforestsos.org/

A másik kampány a hangzatos Playing for change nevet kapta. Valójában a békés együttélésre koncentrál, mely üzenetet jobbnál jobb zenéken keresztül szeretné átadni. Előadói utcazenészek és hivatalos zenészek a világ minden tájáról.

Immáron zenék hada található a hivatalos weboldalon: http://playingforchange.com/

Kirakom ide azért a személyes kedvencemet:

Hogy a Klímairodánál maradjunk, ajánlom figyelmetekbe saját projektünk zenéjét is:

http://www.klimairoda.hu/content/media_pestiest.html

Itt tölthetitek le a Világvége rákkendról számot is. A jelszó: "karbontudatos"

Fenntartható építészet, ökoház, bioház,címkék és minősítések repkednek minden felé a zseni átlát a káoszon, mint tudjuk, de azért én szeretem a rendet.

Először is hogyan is van ez a fenntartósdi az építészettel ?

Némileg fenntartással kezelhetik a témát,akiknél nagyon nagy homály fedi ismereteinek eme részét! 

Fenntartható építészet alatt azt az építkezési formát értjük, ahol az ember/ emberiség a természettel nagyobb összhangban vagy esetleg a teljes harmóniában van.

Ha jobban belegondolunk ez nem újkeletű dolog, csak a középkorban még nem igen lehetett hallani, hogy „passzív házam van, öcsém” (hiszen akkor mindenkinek az volt). Különféle megnevezések hallatán az ember fia/ lánya esetleg  azt hiheti, hogy ezek egy azon  épülettípus különféle megnevezései.

Nos kedves  olvasó, azzal a hírrel szolgálhatok, hogy fenntartható építészeti műremekeket több kategóriába soroljuk az önellátási és károsanyag kibocsátási szintjüknek megfelelően.

Egy dologban megegyeznek, hogy a „hagyományos „házaknál” mindenképpen alacsonyabb a környezetterhelésük.. 

Mivel építész kollégák már megfogalmazták ezek leírását, most nemes egyszerűséggel belinkelem nektek az http://ingatlanmenedzser.hu/luxus/200809 09_mar_valosag_az_onellato_haz.aspx oldaláról nem eltulajdonítva és megköszönve, hogy ezzel megszűntetjük az eddig ránk vonatkozó mondást: A tudás üldöz, de én gyorsabb vagyok! Akkor lassítsunk…

Végigolvasva a kategóriákat, ha már a lelkiismeret furdalás karmai mardosnak, hogy „Ó anyám miért is születtem hagyományos házba!!??!!” csodálkozunk ezen az egész lakcímke mizérián?

Mikor egyeseknek szerencséjük lehet,akár teljesen „nullszaldós” épületben tengetni életüket, mások meg még mindig a fosszilis energiák tűzében égnek?

Egyet mondhatok, minden szénalapú energia forrás terheli a környezet és ilyen a földgáz is vagy a kőolaj, de én azért atomtemető mellé se költöznék…Környezetterhelése leginkább a levegőbe kerülő szén-dioxid üvegházhatásán keresztül nyilvánul meg.

Ezzel szemben a megújuló erőforrásokat nem lehet kimeríteni. Ezek a szélenergia, napenergia, vízenergia, földhő illetve, ha tovább gondoljuk,akkor a biogáz, illetve biomassza és értelemszerűen nem juttatnak + CO2-t a légtérbe. Azon kívül stabilan a rendelkezésünkre állnak. (Ezekről bővebben az Alternatív energia részben olvashatsz a honlapon)

Na de kanyarodjunk csak vissza! 

Lakcímke

Ki hitte volna, hogy a belvárosi háztömbök lassan őskori leletnek számító nyílászáróin csak úgy ömlik a szabadba a meleg levegő. Néhol lassan már szellőztetni is fölösleges…

Mivel az összes elfogyasztott energia 40 %-a az épületekben kerül felhasználásra és hallottunk bizonyos energia csökkentési kötelezettségről ( EU-Klímacsomag három húszas, na nem a gyorsvonat, hanem 20%-os energia felhasználás csökkentés, 20%-os energiahatékonyság növelés és 20%-os alternatív energia használati arány a változatosság kedvéért 2020-ig) Az EU minden tagország számára kötelezővé tette az energetikai tanúsítványt, mely nálunk Lakcimke néven fut. Ez igencsak hasznosnak bizonyul az ingatlanvásárlók illetve a fenntartható fejlődés „harcosai” számára is.

Előbbiek esetében vásárláskor egyértelműen látszódik, hogy az adott épület műszaki állapota (szigetelése, fűtési rendszere, hőveszteségei) alapján mekkora lesz az éves várható energiafogyasztása.  És mivel a rossz energiatanúsítvány csökkenti az ingatlan értékét, megéri majd elfogadható állapotba hozni azt, minek következtében nő az épület energiahatékonysága, ez kevesebb károsanyag kibocsátással jár és így közelebb kerülünk a fenntartható fejlődés nagyon is logikus elveihez.

A tanúsítvány az ingatlanokat A+-tól értékeli I-ig energiahatékonyságuk alapján. A C kategória, amely a hatósági követelményeknek éppen megfelel.(Tanulói szaknyelven ez a kettes…)

Az új épületek esetében már 2009 január 1.-jétől érvényben van a kötelező jelleg. Az eladásnál és bérbeadásnál még 2012-ig nem szükséges ennek elkészíttetése, de ha mégis igényt tartunk rá, akkor tanúsítást a Magyar Mérnöki Kamara vagy a Magyar Építész Kamara névjegyzékébe felvett tanúsítók végezhetnek.

Na és ennek anyagi vonzataként a fáma úgy szól, hogy max 11.000 Ft-os munkadíj illetve járulékos költségek számolhatóak el. Ahol alaposabb műszaki felmérés szükséges és ilyen a legtöbb használt lakás, ott a díj nagyjából 25.000 körül alakul.

Ez egy lakás értékéhez képest elhanyagolható összeg, úgyhogy címkézésre fel!

Aki részletesebben szeretne olvasni a témáról, annak www.lakcimke.hu

Muzsnyai Márti

Igenigenigen megnyílt!!!:)

Az egyetemen sok-sok lábnyom vezetett a tett színhelyére, szerencsére sokan követték is a jeleket, s vettek részt a klímairoda megnyitóján. Fogadtak minket a Klímatanács tagjai, pezsgett az élet, sok tanárt és diákot vonzott az új  üde színfolt.

Azon kaptuk magunkat, hogy csak úgy záporoznak a kíváncsi kérdések, sokakat érdekelt a klímairoda, ahová önkéntesnek továbbra is lehet jelentkezni a www.klimairoda.hu oldalon. Jó érzés volt meghallgatni a sok lelkesítő beszédet, mindenki a folytatásra bíztatott minket, s ez persze nem is fog elmaradni.:) S amíg sokan környezetvédelemmel kapcsolatos játékokon vettek részt, fergetes hangulatot csinált Muzsnyai Márti és karbonképregényünk egyik főszereplője, Kardos-Horváth Janó.

Egy korábbi bejegyzésben Andi már feltett pár fotót, most jöjjön még néhány, hogy mindenki láthassa, mi történt!:)

Kszlt az Eurpai Bzttsg és a Külgymnsztrum megbzásbl.

Aki szeretne jelentkezni a csapatunkba, az megteheti még, itt: http://www.britishcouncil.org/hu/hungary-regional-projects-europe-low-carbon-challenge.htm

A határidő MA ÉJFÉL, de ha csak holnap vagy holnapután érkezik be a jelentkezési lapotok, hivatkozzatok rám, és szerintem megesik a szíve a British Council vezetőségének rajtatok. :-) (Ugyanezt sajnos a nyelvvizsgával kapcsolatban nem tudom felajánlani..) Szóval JELENTKEZZETEK!

A megnyitó amúgy zseniális volt, erről majd a csapatból másvalaki fog írni - lévén, hogy én épp nem voltam sajnos mozgásképes, így nem lehettem ott Gödöllőn. De képeket én is kaptam, íme néhány:

A Brit Nagykövetségen jártunk március 10-én, ahol sajtótájékoztató keretében számoltunk be eddigi közös munkánk gyümölcséről: megnyílik a klímairoda Gödöllőn! Ááááá!!!

Rögtön a regisztrációnál érdekesség várta az érkezőket: honnan jöttél, mivel jöttél? No persze nem akarunk semmilyen adattal visszaélni, pusztán a megtett utak és a közlekedési eszközök alapján kiszámolva kiegyenlítjük a rendezvény CO2-kibocsátását.

Köszöntőt mondott Greg Dorey nagykövet, akinek első mondata után azt hittem, csak a "Tisztelt hölgyeim és uraim!" fog magyarul szólni. És nem, végig magyarul hallgattuk tőle a legkacifántosabb kifejezéseket is, köszönet érte! Eljött védnökünk, Fülöp Sándor és gödöllői részről Fogarassy Csaba is, az ő rövid köszöntőjük után a mi Sandink elmondta a program történetét, és bemutatott minket.

Luki és Ricsi beszéltek a klímairodáról,  a visszajelzések szerint nagyon informatívak voltak.:) Minden részvevőt egy klímairodás ruhaszatyorral bocsátottunk útjára, benne UO-tollal, újrahasznált anyagból készült pen drive-val (rajta a sajtóanyaggal), virágmagvakkal és virágfölddel, jelképesen szemléltetve, hogy az emberi CO2-kibocsátásnak mekkora súlya van. S ha sokakhoz (pl. patrónusunkhoz) hasonlóan Nektek is megtetszett a nyakkendőnk, szóljatok Ákosnak, talán még tud szerezni.:)